Gábor tanár úr az előző írásban elbúcsúzott. Most kicsit borul az időrend, mert előző vendégeim egyikének, Molnár Enikőnek a nagyon kedves és vidám írása következik az alábbiakban, sok kép kíséretében. Ajánlom szeretettel, íme.

Kedves Tengeri medve napló, Nagy örömömre szolgál, hogy annyi olvasgatás után végre saját élményekkel gazdagíthatom hajós kalandokban bővelkedő oldalaidat.

Mi Lacival pár nappal megelőztük kis csapatunkat Görögországban és Sidariban pihentünk rá a kis hajótúrára. Szegény Janekről ez nem mondható el, ő relax helyett előző este még előző utasait búcsúztatta, ami olyan jól sikerült, hogy reggel Korfuban a mi telefonunk keltette a jól megérdemelt szundításból. Bocsi, Janek! :P

Lényeg a lényeg, kisebb kalamajka árán sikerült megtalálnunk egymást és bedobtuk a cuccainkat a dingibe, hogy elvigyen bennünket a Star Catcher fedélzetére. Most már beismerem, életemben nem ültem még dingiben és nem voltam meggyőződve róla, hogy szárazon megússzuk mi és a sporttáskák a kis utazást. Persze mondanom sem kell, később akkora barátságba keveredtünk ezzel a kellemesen bolondos jószággal, hogy Zsófi, Laci meg én mindennapos harcokat vívtunk ki evezhet vele a szárazföldre.:)

Egy szó mint, száz feljutottunk épségben a Star Catcherre, elfoglaltuk kuckós kis hajlékunkat a fedélzeten és elindultunk Plataria felé. Mivel jó társaságban gyorsan telik az idő, meg nem tudnám mondani, pontosan meddig tartott utunk a célig, de megtaláltuk az utolsó szabad helyet a kikötőben, ami csak ránk várt, úgyhogy kisebb küzdelmek árán befoglaltuk. Nemsokára apuék is befutottak és miután elfogyasztottuk a Welcome Drinket, felfedeztük Plataria megannyi ernyővel szegélyezett homokos strandját és megmártóztunk a hűs vízben. Apu megállapította, hogy a víz írtó sós, erre a sör bizonyult hosszú távon a legjobb orvosságnak. :P Este bevettük magunkat a tavernák közé, hogy kóstoljunk valami helyit. Jelentem részemről a sült halakat imádtam, a recinát már kevésbé, de ez egyeseknek csak jó hír, mivel egy egész üveggel kértünk, de így több maradt Erikának és Janeknak. Szívesen! :P Azért a helyi vörösbornak köszönhetően mi sem maradtunk szomjasak és az alvással sem akadt gondunk.