Mire én "hajnalok hajnalán" megébredtem, Janek már természetesen megjárta a péket, hozott bubis vizet is, ami legnagyobb meglepetésemre ezen a vidéken ritka, mint a fehér holló.

Az alkohol mentes sör viszont olyan ritka, hogy egyszerűen nincs. Korcsmában persze azt mondják hogyne lenne, majd kihoznak egy epres Amstelt. Nem könnyű az absztinens-élet! Délelőtt Janek befoltozta a boci orrát: az eredmény tökéletes, 1 milliliternyi víz sem tudott bekéredzkedni a járműbe!

Vásároltunk. Készleteket töltöttünk föl, a zöldségestől kaptunk ajándék fügét, (pont olyan, mint a saját fánkról szedett!!) majd megfőztük az első közös kaját. Padlizsán, paprika (kevéske erős is) paradicsom, hagyma-fokhagyma. Fogyasztásakor megkíséreltem további ízesítésként rátenni a "titok kajából". Ez nem más, mint egy sajátos állagú túró, ám a vásárláskor az eladó nem tudott eligazítani mibenléte felől. A fetának látszó tárgyra következetesen azt hajtogatta: nem feta. De, hogy valójában mi az a kibontásig rejtély maradt. Egy biztos a padlizsános lecsó ízesítésére alkalmatlan, ám vacsorára uborkával, olajbogyóval kiváló.

Az ebéd után olvasás, szundítás volt a program "Görögországban élj úgy, mint egy görög!" Utóbbit nehezítette, hogy szomszédunk Wolfgang - 70 körüli decens osztrák vízjáró - valami átláthatatlan okból aggódással töltötte el barátait, akik nagyjából óránként jöttek látogatni őt többnyire a vicces: "Wolfgang alszol?" kérdést egyre fokozódó hangerővel ismételgetve. Volt aki leült beszélgetni, más segítséget kínált a bevásárláshoz. Arra gondoltunk szomszédunk tán beteg. Szerencsére ennek ellentmond esti találkozásunk, mikor is a szomszéd úr nekünk feszesen szalutálva szálfa léptekkel lépett be egy tavernába, ahonnan a mi éjféli lefekvésünkig nem is került haza.

A kikötő amúgy is tréfás egy hely. Több a lakóhajó, mint a mozgásban lévő. A Deja vou nevű angol hajón, na jó katamaránon, majd akkora fűszernövénykert volt, mint a törökbálinti kertünkben. Az egyik hajóhoz a mólóra állított konténer is tartozott. Vasárnap este pedig az angolok szabályos családi vacsorához terítettek a mólón, mintegy tucatnyi résztvevő számára.

A helyiek, kitudja honnan halálos pontossággal szereznek tudomást új hajók érkezéséről. Alig kötöttünk ki máris megjelent az üzemanyagárus kis tartálykocsija, majd hamarosan az áramszolgáltatást is intéző kikötőmester-asszony. Nagyon is pontos, békés rendje van egy ilyen mólónak!

Tehát a szundikálás a Wolfgang miatt aggódókért reménytelenné vált, jobb híján hozzáfogtunk a kitűzött feladatok ellátásához. Janek feltöltötte a víztartályt én meg kitakarítottam a hajót. A kötelező - már csak az izzadság leöblítésére szolgáló - úszás miatt már másodszor maradtam le a naplementéről.

Este élveztük a békességet a dohányfüstöt és laza terveket kovácsoltunk a másnapra.