Két hetes kalandozásunk alatt egyszer érintettük a kontinenst is a Ammoudiában.

Mivel nem akartunk nagy kerülőt tenni, ehhez át kellett kelnünk a hírhedt Lefkasi csatornán. Ez egy nagyon szűk, sekély, bójákkal pettyezett vízi ösvény Lekfas és a szárazföld között, amin ráadásul átmegy keresztben egy közút. Ezt megoldhatták volna egy kellően magas híddal, de valamilyen rejtélyes okból az úttal egy szintbe került a híd, amit óránként egy rövid időre felemelnek és félreforgatnak, hogy át tudjanak menni a hajók. Mi pont a déli időpontra érkeztünk a híd alá, előttünk-mögöttünk konvojban haladtunk a többiekkel. Nagyon kellett figyelni a vízmélységet és a többi hajót mellettünk, plusz a szembejövő forgalmat. Közben egy pasi a hídról nyomta a dudát és kalimpált, hogy siessünk. Elég stresszes volt, de megúsztuk. A csatorna két oldalán mindenféle munkagépek meg félkész építmények voltak, reméljük pár év múlva már kényelmesebb lesz az áthaladás.

A Fanari-öbölben, egyedül mi horgonyoztunk kedd este. A benne lévő falu, Ammoudia tulajdonképpen egy nagy üdülőtelep. Vonzza a nyaralni vágyókat a hosszú homokos tengerpart és a folyó, ami a falu határában ömlik a tengerbe. Rengeteg lakóautót is láttunk a folyóparton. Mi is kellemes estét töltöttünk el itt, egy kis esti tavernázással megkoronázva. Reggel a szomszédos városba, Pargába hajóztunk át és megnéztük az ott lévő régi velencei erődítmény romjait. A 40 fokos melegben nem esett olyan jól a fölfelé kaptatás, de a panoráma mindenkit kárpótolt. Meg a szokásos fagyi+frappé kombó. :)