Odüsszeusz hazájában van egy aranyos kis falu, Frikes, ahol egy kis pihenőt tartottunk.

Mivel még mindig erős szelünk volt, odafelé nem tudtuk útba ejteni a Meganisi szigetén lévő óriási barlangot. Helyette kései ebédre beültünk egy part menti tavernába és ettünk egy kis báránysültet. Délután megnéztünk egy szélmalom-romot, onnan a kilátást. Persze a faluban minden Homéroszról meg Odüsszeuszról volt elnevezve, de nem sok kézzelfogható emlék maradt fenn az íróról.

Következő úticélunk Meganisi szigetének egyik kis északi öble volt. Odafelé még gyorsan útba ejtettük a már említett tágas barlangot, amit a tengervíz vájt. Jó széles szája volt és bent volt egy kis szárazföld, amire ki lehetett lépni. Kavicsból épített kis tornyok mutatták az odalátogatók kézjegyeit. Szerencsére itt nem volt szétgraffitizve semmi, ellentétben a hajóronccsal Zakhintoszon. Késő délután elértük a vágyott eldugott kis öblöt. Csak tücsökciripelés, a csillagos égbolt és kellemes hűvös esti fuvallat vett minket körül – és persze még egy tucat másik hajó, akik hozzánk hasonlóan egy nyugodt éjszaka reményében horgonyoztak le. Szerencsénk volt, reggel kipihenten keltünk és cuccoltunk össze, hogy még időben átkeljünk a hírhedten zsúfolt és sekély lefkada-i csatornán.