Zakhintos után visszahajóztunk Kefalónia szigetére, Eufemia faluban feltöltöttük a készleteinket, sütöttünk egy pizzát a hajón és jól kialudtuk magunkat.

Másnap egy különleges pici falu, Assos volt a cél, ami egy keskeny földnyelven terül el, mindkét irányba kilátással a tengerre. Hatalmas zöld hegyek ölelik körül a sekély öblöcskét, tele kis strandokkal. Népszerű célpont a környéken vitorlázóknál, így megtelt a mólója nyaraló hajókkal. Nekünk is már csak horgonyon volt hely, a hajó tatját pedig két kötéllel kicsónakázva a part menti sziklákhoz kötöttük. Az öböl bejáratánál egy tradíconális háromárbocos vitorlással is találkoztunk, a Shanandon-nal. Ritkán lehet közelről látni egy ilyen különleges szkúnert. Napnyugtakor felmásztunk a hegytetőn lévő erődbe, mert lentről nagyon impozánsnak tűnt. A kilátás az odavezető úton tényleg gyönyörű volt az öbölre és a falura, de a saját idejében hatalmas várból igen kevés maradt épen. Az út fáradalmait egy kiadós tavernázással pihentük ki, majd eltettük magunkat másnapra.

A reggeli indulást már az beárnyékolta, hogy feltámadt a szél hajnalban. Nagyon nehéz volt az éles sziklákról visszaszerezni a rögzítésünkre használt köteleket. Marci szállt csónakba és próbált a hullámok hátán, nem felkenődve a sziklákra leoldani bennünket. Nagyon necces volt a helyzet, paráztunk rendesen. A fotón látszik is mekkora szélben kellett küzdenie. Miután ezt sikerült megoldani, elkezdtük felhúzni a horgonyt, de elakadt. Próbáltuk újra meg újra, de nem ment. Fél óra után már látszódott, hogy valamibe belegabalyodtunk. Janek és Marci búvárszemüveggel úszott le, hogy megnézzék mi történt: egy mooring kötélbe akadtunk bele, ami egy betontömbhöz volt rögzítve. Janek javasolta, hogy egy másik kötéllel le kellene úszni és a mooring alá befűzni, hogy le tudjuk emelni a horgonyról. Marcinak szerencsére sikerült elsőre a művelet és nem kellett többször lemenni 3-4 méter mélyre. Így végül másfél óra küzdelem után megreggeliztünk az öböl közepén majd kihajóztunk Ithaca felé.