Végre-végre vízen voltam, motor és hűtés szavak felejtve, minden működött, szóval elindultam Korfura.

Korai indulást terveztem, de a prevezai kikötői sétányon reggel 5-ig dübörögtek a diszkók, szóval sokat nem aludtam. Azért 8 óra körül - az itt amúgy elég korai időpontnak számít - elindultam. Részben inspirált, hogy ne kelljen fizetnem a szolgáltatás nélküli parkolásért, részben szerettem volna kihasználni a reggeli-délelőtti keleti szelet.

Ez működött is nagyjából délig, de akkor leállt (ja, Balaton, már megint - úgy látszik sosem szabadulok tőled), kénytelen voltam motorra váltani. Mivel sietnem nem kell, arra gondoltam, bár ismerem a környéket, és vannak kedvenc helyeim (Parga, Paxi szigeti Lakka öböl), keresek valami újat. Így csak alig 20 mérföldet tettem meg, és már délutén 3 körül lehorgonyoztam a szárazföldi oldalon a Fanari nevű öbölben.

Hajózási szempontból nem a legbiztonságosabb (nyugatra nyitott), de a zivataros napok elmúltak. Az öbölbe torkollik az Akheron nevű folyó, ahova állítólag be is lehet hajózni. Én persze ezt nem kockáztattam meg, csak a bocival csónakáztam oda. Mint a képeken látható, azért vannak benne hajók, nem is kicsik. Mindegyik német, ember egyiken sem volt, szerintem egyszer bementek, és azóta csak lakóhajónak/nyaralónak használják.

Például azt sem tudom elképzelni, hogy jönnek ki, fordulnak meg, az egész folyó kb. 15 méter széles.
Maga a település - Ammoudia - egy szolid nyaralófalu, szerintem helyi lakosok nincsenek is, csupa kis szálloda és taverna minden épület, a vendégek főleg belföldiek, néhány német, olasz, sok lakóautó a parton. Nekem otthoni összehasonlításként a szelidi Szittyó-tér, a Ráckevei Duna-ág és mondjuk egy tiszai halásztanya ugrott be, csak görögös kivitelben. Nem is szaporítom a szót, beszéljenek a képek.