Kedves naplóm, kedves olvasóim! Újra a motor/vízpumpák/hűtőrendszer körül forgott az élet.

Már négy napja imbolyogtam horgonyon a Ionian Marina előtt, vizem, áramom egyre fogyott, az éjszakáim sem voltak nyugodtak. Aztán tegnap délben megérkeztek az alkatrészek. Vasilis mester instrukciói szerint (ahogy ő mondta: tyubo montázs) már nekikészültem összerakni, amikor hirtelen balatoni jellegű vihar kerekedett.

Nagyon ideges voltam, hogy ha a horgony nem fog megtartani, akkor motor nélkül vagy a strandon töröm össze Starcachert, vagy a szomszédos, puccos Cleopatra marinában fogok mindent lerombolni. Pont mellettem horgonyzott egy szintén még Vonitsából ismert német pár, akik felajánlották, hogy segítenek. Összekötöttük a két hajót (mellévett alakzat a hivatalos neve) és elkezdtek betolni a marina sólyájába.

Ez sikerült is, de a szél pont akkor érte el a maximumát, bár épségben sikerült kikötni. Mivel a két hajó kb. 20 tonna volt a sólya melletti úszó pontont vagy fél méterrel eltoltuk, aminek kikötőmesterünk nagyon nem örült, utána a marina egész személyzete (vagy 6-8 markos legény) Starcatchert húzta-vonta kézzel, kötelekkel, mire véglegesen biztonságba helyeztük.

Ennek ellenére úgy érzem, jó megoldás volt, mert ma akivel csak találkoztam, mindenki rémtörténetek mesélt, elszabadult hajókról, összeakadt horgonyláncokról, az imbolygástól összegabalyodott árbocokról!!! Állítólag 35-40 csomós szelek fújtak az egész környéken. Persze mire ez az egész lezajlott, a szél le is állt, majd jött némi eső. Gyorsan összeraktam a „tyubo-t”, és a nagy idegeskedés után a már emlegetett, nagyon szimpatikus holland barátaimmal még egy búcsú tavernázás is belefért (ők kiemelték hajójukat és hazautaztak este).

Ma reggel átmotoroztam Prevezába, minden segítség nélkül szépen, farral a parthoz kikötöttem, elmentem az autósboltba a szintén korábban megrendelt termosztátért, azt is beszereltem. És most már tényleg vége a motorral kapcsolatos bajoknak, sztoriknak, minden, szépen működik.