Főleg, ha 40 éves és nem is volt rendesen karbantartva.

Miközben Prevezában jól elszórakoztam holland barátaimmal, folyamatosan izgatott, hogy miért tűnik el a hűtővíz a motorból. Spyros mester azt tanácsolta, dobjam ki a termosztátot. A mediterrán klímán, külső hőmérsékleten (kedvenc kifejezése: atmospheric climate) elég a motornak az alacsonyabb üzemi hő is.

Ezt meg is tettem, de a hűtővíz csak eltűnt, a maradék viszont sós volt, vagyis keveredett a másik, tengervizes hűtőkörrel. Nagyon elkeseredtem, ha hőcserélő lukas, újabb költség, több hetes parkolás, miközben jövő héttől folyamatosan vendégeim lesznek, akik már régen készülnek, repülőjegyeket vettek, stb.

Visszajöttem újra az áprilisi kiindulópontra (Ionian Marina) ahol egy másik szakember, Vasilis, a motorszerelő egy pillanat alatt megállapította mi a hiba. A hőcserélő belseje gyakorlatilag egy cső, amiben kisebb vékony csövek vannak - egy mini gőzmozdony kazánjához tudnám hasonlítani - és a két végén gumiharangokkal csatlakozik a vízrendszerhez, azok választják el a tengervizet a motorban lévő hűtőfolyadéktól.

Szerencsére a hőcserélő nem lukas, Vasilis nyomáspróbát csinált rajta, mint mondta „tyubo gud”. Csak a gumiharangok nem szigeteltek már, azért keveredett a két rendszer, illetve szippantotta ki a tengervizes a másikat. Vasilis szerint ezeket a gumiharangokat 3-4 évente illik cserélni, gondolom Malcolm papa, az előző tulaj kb. a búr háború idején tette meg, ha egyáltalán. :) Szóval megoldódik a kérdés, persze pár nap várakozással ez is jár.

Ha egyszer hazamegyek, nyitok egy Perkins dízel szervizt, de a vízvezeték és WC-szerelés is jöhet, a villanyossággal még egyelőre nem próbálkozom. Vagy elmegyek Angliába egy bontóba, és összeszedem az összes Perkins feliratú vasdarabot.

Viszont az újabb parkolásnak vannak előnyei is. Kedvenc dingim Vonitsában annyit lebegett a móló mellett, hogy az alján megtelepedett a környék teljes faunája, legalábbis rengeteg apró kagyló. Kivittem a partra, felfordítottam és lepucoltam, ezzel is elment pár óra, igaz, kicsit pöttyös maradt, mert a kagylócskák alaposan bemeszelték.

Másik pozitívum, hogy ugyan horgonyon állok, de használhatom a marina szolgáltatásait, egy hatalmas samponos, meleg vizes fürdés, hajmosással egybekötött pancsolás már hiányzott. Viszont a motor hiánya miatt nincs áramom (akkukat nem akarom meríteni), így ezt a bejegyzést is kedvenc Panos tavernámban vagyok kénytelen írni, minő szenvedés! Remélem pár nap múlva újra el tudok indulni, vitorlázni!