Az állandó várakozás, vásárlás, főzés, heverészés, hajó körüli matatás mellett legfőbb szórakozásom a csónakkal való ide-oda evezgetés.
Volt, hogy a strandra is azzal mentem, tegnap pedig elindultam a Pókok öblén túlra. Csak egy kisebb sziklacsoportot kellett megkerülni, és újabb nomádoskodásra csábító öböl tárult elém. Végre találtam egy olyan helyet, ahol a tengeri sünöket óvatosan kerülgetve a vízbe is be tudtam menni, és egyedül egy nagyot úszni.
Ezen öblöcske felett is van valami vár, vagy erődítmény rom, ráadásul a képen látható építmény szerintem pont a WC lehetett - a falon kívül, alul kifolyónyílással.
Arra is rájöttem, hogy evezni csak odafelé kell, mert a menetrendszerűen feltámadó szél szép lassan visszahoz a kikötőbe, pont a késői ebéd idejére. Ma már ezt is figyelembe véve indultam el, ugyan ott úszkáltam, sajnos a tájképet kicsit rontotta az öböl közepén horgonyzó yacht.
A természetfotózás! Itt a kikötőben „lakik” egy méretes óriásteknős, a már évek óta visszajáró/folyamatosan itt parkoló hajósok is emlegették. Reggelenként, amikor nyugalom van, én is láttam már, ahogy egy-két pillanatra kidugja a fejét levegőt venni. Mindenki próbálja lefényképezni, de sosem sikerül, mert nem tudni, hol bukkan fel, és mire az ember a kamerához kap, már le is merül. Nos, tegnap, az öbölből visszatérőben, pont újra felbukkant, alig pár méterre a bocitól. Na, most elkaplak, gondoltam, de persze a sokadik kísérletre sem sikerült, pedig egy jó félórát lebegtem a bociban ülve a kikötő közepén, és lestem, hol bukkan fel.
Csak azért is mellékelek kettő „eredményt”a sok próbálkozásból, az egyik képen a kék halászhajó előtti szürkésebb folt a koma teknője, a másikon, a kikötött motorcsónakokon túl hasonló, de jobban kivehető, persze már merülés közben, a feje nem látszik.
De mivel sajnos még további napokat fogok itt tölteni - ma reggel kicsit összevesztem Spyros-al, mert nem tudom elképzelni, hogy semmi használható információnincs a vízpumpa hollétéről, már abban is kételkedem, hogy tényleg megrendelte-e -, nem adom fel, hátha egyszer sikerül a teknős fejét is megörökíteni. A sziklán növő virág viszont nem mászott el, így természetfotós pályafutásom mai csúcsa az lett.
