Vonitsa minden kövét, minden boltját ismerem már, és korábban arról is beszámoltam, hogy fürödni/tisztálkodni a strandra járok, ahol van édes vizes zuhany is.

Azonban már napok óta izgatott az ellenkező irányban, a kikötő végétől nem messze található öböl, illetve ott egy kifejezetten egyszemélyes plázsnak látszó, 5-10 méteres homokos szakasz, ahol úszhatok egy jót. Vízre bocsátottam kedvenc bocimat (dingi/csónak) és komótosan eleveztem a kinézett helyre.

Sajnos az öböl hangulatát (és illatát) kicsit rombolja egy hal-tenyészde, de az összhatás olyan volt, amire számítottam. Elneveztem pókok öblének, mert a sziklák és a parti növények között hatalmas pókhálók feszültek - remélem fényképeimen is érvényesül. Ezek a hálók olyan vastagok és erősek, hogy először elszórt horgászdamilnak hittem őket.

Sajnos a tervezett úszás elmaradt, mert a fövenyen is meg a sziklákon is annyi tengeri sün volt, hogy nem tudtam elképzelni, hogy fogok tudni kijönni a vízből. Így visszaültem a bociba, és a szél segítségével, szinte evezés nélkül, szép lassan visszasodródtam a  kikötőig, sőt tovább, a strandig, ahol azért fürödtem egyet.

A jármű, mármint a boci, teljesen lenyűgözött három görög kisfiút, egymásnak mutogatták és magyaráztak, gondolom azt, hogy igazi evezős csónak. Szerintem el is jöttek volna egyet csónakázni, de aztán egy nagyobb kamasz legény, aki bátyjuk vagy valami rokonuk lehetett, elzavarta őket.