David mellé - akivel korábban összebarátkoztunk és a fejébe vette, hogy megszereli a motorom vízpumpáját - csatlakozott egy nagyon hobós, nagydarab, vörös szakállas, igazi viking fazonú holland legény, Frank.

Neki autója is van, ami sokat gyorsít a falvak, külvárosi műhelyek közti közlekedésben. Így már a fél kikötő az én vízpumpámmal foglalkozik! :) Reggel találtunk egy gépműhelyt, ahol sikerült lerobbantani a tengelyről a csapágyat, utána átmentünk autóval Prevezába új csapágyat és szimmeringeket venni.

A két mester összerakta a vízpumpát, én beszereltem, motort beindítottam. Először semmi probléma nem volt, de amikor a rendszer megtelt vízzel, és adtam némi gázt, szinte még jobban folyt, mint korábban. Én már feladtam, de a két műszaki koma nem. Újra kiszereltük, szétszedtük, forgatták, vizsgálgatták, újra összerakták.

Frank ötlete volt, hogy mielőtt visszaszerelem, próbáljuk ki a parton. Egyik végébe beledugtuk a slagot, másikat befogtuk kézzel, amint kinyitottuk a vizet, mint a margitszigeti szökőkút. Na ekkor ők is elfogadták, hogy ennek vége, viszont jól eltelt ezzel egy egész nap. Kicsit többe került a leves, mint a hús: részben a prevezai kirándulás miatt, meg úgy éreztem, valahogy meg kell hálálnom a lelkesedésüket, és este meghívtam egy italra az egész társaságot, természetesen feleségeikkel együtt. Jókat beszélgettünk, helyes csapat volt, sajnos már elhajóztak. Azóta kevesebben vagyunk, főleg franciák, pár angol, de ezek nem barátkozós népek.

A vízpumpára visszatérve, így nem maradt más, mint várom, hogy a Spyros által megrendelt új darab egyszer még az életben megérkezzen.