Tegnap délben pont hazaértem a bevásárlásból, amikor befutott egy hajó, egy kb. korombeli, vagy még idősebb, francia házaspárral.

Viszonylag erős szél fújt, többször próbálkoztak kikötni, de egyre kevésbé sikerült, a végén rásodródtak egy mooring-kötélre és egy mólóra, ahol a helyiek halászcsónakjai, kis motorosai állnak.

Egy David nevű angol úriemberrel kb. 3-4 órát küzdöttünk, próbáltunk nekik segíteni, hosszú kötelekkel levontatni, a hajó alá került köteleket tisztázni, kiszabadítani. A végén még búvárt is hívtak, mert a horgonyuk helyzete is bizonytalan volt, mintha az is elakadt volna valamiben a víz alatt. Végül a közös erőfeszítés sikerrel járt, a hajót aztán elhelyeztük azon a mólón, ahol én is állok.

Szegények teljesen ki voltak borulva, összezavarodva, a mama majdnem sírt. Elmesélték, hogy korábban nagyobb hajójuk volt, amivel bármilyen körülmények között tudtak manőverezni, ezt csak most vették, még nem teljesen barátkoztak meg vele. Ismerős helyzet, próbáltuk vigasztalni, nyugtatgatni őket, ilyen mindenkivel előfordul. Én is felidéztem korábbi szerencsétlenkedéseinket a charterezős időkből, bizony búváros kalandjaink is voltak, pontosan horgony beakadás, hajócsavarral feltekert kötelek miatt. Aztán este meghívták az egész társaságot egy italra, addigra oldódott a hangulat, végül is semmi kár vagy baleset nem történt. Ez egy ilyen játék, valami malőr bármikor előfordulhat.

Ami az én helyzetemet illeti, nem éppen rózsás. Kedves Spyros visszahozta a kiszerelt vízpumpát, azzal a felkiáltással, hogy javíthatatlan, Angliából megrendelte az újat, kettő hét. Nagyon elkeseredtem, a krétai találkozást M.A. barátomékkal le is mondtam. A végén az egész nyarat Vonitsában tölthetem?

Viszont a fent említett David, megismerve a történetet, tegnap darabokra szedte, és megpróbálunk keresni alkatrészeket hozzá (csapágy, szimmering). Persze ha sikerrel is járunk, az eredmény még nem garantált, vagyis lehet, hogy továbbra is folyni fog, és akkor csak az új lesz a megoldás. Sajnos emiatt, vagyis hogy nem tudom a motort használni, egyre keservesebb az áramellátásom is (parti 220 V csatlakozás itt nincs). A hűtőbe 1-2 naponta vásárolok egy zsák jeget, fürödni-tisztálkodni a standra járok, inernetezni tavernába - ó mily szörnyű, ezt is egy ouzo mellett írom.

Ellenben, David lelkesedésén, hozzáértésén és segítőkészségén felbuzdulva, befűztük az új kötelet az árbocba a leszakadt bumlift helyére, legalább azzal sem Spyrosra kell várnom. Persze az sem volt egyszerű művelet, közel egy órát töltöttem az árboc csúcsán a beülőben csüngve. Ez sem újdonság számomra, a Balatonon is többször megtörtént, de nem a kedvenc elfoglaltságom, mire leérkeztem, ismét mindenem remegett, részben az erőfeszítéstől, részben az izgalomtól - aki tériszonyos, ne másszon árbocra! De egy feladat kipipálva.

Sajnos fentieket nem tudom képekkel illusztrálni, egyik sem olyan program volt, hogy az ember a kamerát vegye elő.

Más téma, az egész otthoni média tele van a görög helyzettel: vita a hitelezőkkel, népszavazás egy hét múlva, állítólag holnap nem nyitnak ki a bankok. Természetesen itt Vonitsában ebből semmit nem érzékelni, az tény, hogy 1-2 ATM-ből már elfogyott a pénz, nekem még sikerült elegendő EUR-t kinyernem a következő napokra-hetekre, igaz, harmadik próbálkozásra.