Kedves naplóm... írhattam volna száz évvel ezelőtt. Vagyis kedves blogom.

Sajnos az elmúlt napokban sok minden nem történt, várakozás, várakozás ama bizonyos vízpumpa miatt. Bár ahogy a többieket elnézem, nincs mindenki úgy besózva, mint én. Amióta Vonitsába érkeztem, gyakorlatilag alig változott a társaság, békésen nyaralgatnak a hajókon. Egyik oldalamon egy román család, őket már napok óta nem láttam, hajójuk bezárva. A másikon kettő olasz hajó (és még egy messzebb álló katamarán is tartozik a társasághoz), ők már az érkezésemkor itt voltak. Ők láthatók az egyik képen, Indy nevű, hat hónapos belga juhász kutyájukkal.

Néha én is elmerengtem, hogy idővel esetleg csatlakozhat hozzám valami kutyus, de szomszédékat elnézve, nincs sok értelme. Naponta kettő-háromszor elviszik egy rövid sétára, de egy ilyen ebnek annál sokkal több mozgásra lenne szüksége. Aztán egész nap csitítgatják, rászólnak. Ha meg gazdiék nincsenek a hajón, szerencsétlen kutya szinte sír, folyamatosan vonyít és ugat, keresi, várja őket.

Másik, sokkal szimpatikusabb társaság viszont, a nem éppen óriási, és elég rozoga kinézetű hajón lakó fiatal család, teljesen hobós megjelenésűek, kettő pici gyerekkel, ráadásul ők is kelet-európaiak, konkrétan csehek. És lám-lám, gyerekekkel is működik ez az élet, igaz, ahogy a menyecske mesélte, sok türelem kell hozzá - otthon talán nem? Nyilván nem tesznek hosszú utakat, parti programokat: kirándulásokat, strandolást is beiktatnak bőséggel. Minden esetre nekem nagyon tetszettek, és örülök, hogy engedték fotózni magukat, sőt, kicsit még büszkék is voltak. Mindenesetre nem tűntrek boldogtalannak!

Bár Vonitsa kicsit a világ vége, meglepetésemre megjelent - igaz,csak egy éjszakára - egy olyan elegáns és szép, új építésű, de tradicionális vonalú spanyol hajó, aminek inkább Ibizán vagy a francia Riviérán lenne a helye. Én mint régi hajó mániás, természetesen le is fotóztam. Aztán pár napra rá még fokozódott az élvezet, mert kikötött egy valóban tradicionális, bűbájos kis igazi kétárbocos szkúner, természetesen „őt” is körbefotóztam, a saját gyűjteményem számára is. Ráadásul szerintem egyszer, pár éve a Korinthoszi öbölben már láttam, a fekete test és az ívelt gaff-rudak eléggé jellegzetesek.