Miután 18-án, csütörtökön nagyjából magamhoz tértem Prevezában, június 19-én, pénteken, Spyros hajóbütykölő mester javaslatára, a javítani valók miatt, átmotoroztam a kiindulási kikötőbe, vagyis április eleje után újra Vonitsában vagyok.

Számomra előnyös, hogy nem kell fizetni, Spyrosnak meg ez a lakóhelye, tehát közelebb és kényelmesebb neki is. A teendők nem súlyosak, de egyedül nem tudom megoldani: az új baumlift befűzéséhez fel kell mászni az árbocra; továbbá szeretném, ha megszüntetné a motor hűtés tengervíz szivattyújának a folyását, kicsit a gázkar/irányváltón is kellene finom állítani. 

Tehát pénteken délelőtt kikötöttem Vonitsában, szerencse, hogy korán érkeztem, mert az utolsó helyet sikerült elfoglalnom. A városka igen népszerű, pont, mert ingyenes, védett, és a környezet is szép. 

Gondoltam, megünneplem ezt az állapotot, a hajóval kapcsolatos korábbi ügyek és a szicíliai „kirándulás” után gyakorlatilag most kezdődik az az élet, amire készültem. Az ünneplés módjának egy korsó csapolt sör elfogyasztását választottam, kb. Budapesten volt benne részem utoljára. Bevallom, az egyből öt lett, viszont testközelből egész nap alaposan tanulmányoztam, és egyben gyakoroltam is a görög életformát. Részletek alább! 

A kávézó/taverna, természetesen a kikötő előtti sétányon van, gyakorlatilag üres volt, délután egy órakor ültem be. Éppen a terasz napernyőit újították fel. Négy szakember nyitotta ki igen komótosan az egy darab napernyőt. De szükség is volt ennyi kézre, mert vagy a cigi, vagy a frappés pohár lefoglalta az egyik kezüket. Majd kiballagott a főnök, megállapította, hogy rendben, és a betonra berajzolták a rögzítő dűbelek helyét. Hát így kell ezt szépen lassan csinálni! Nem is lehet ebben a melegben kapkodni! :) 

Rajtam kívül még másik három, munkás külsejű koma figyelte egy asztal mellől a műveletet, előttük kávé és víz, amellett elüldögéltek kb. 3 órát, nem is nagyon beszéltek (ami itt szokatlan), majd robogóra pattantak és távoztak. Lehet, megérdemelt ebédidejüket töltötték, de az is lehet, hogy halászok voltak. Azt már megfigyeltem, hogy a halászok a nap 24 órájában bármikor jönnek-mennek, nekik aztán tényleg folyamatos a munkaidejük.

Később érkezett két jobban öltözött úr és egy hölgy, ettek- ittak. Még hogy itt nem fogyasztanak alkoholt, igen csak járt az ouzós üveg! Hogy ebéd vagy uzsonna volt-e, nehéz eldönteni, a vacsorához még korán volt. Minden esetre vagy 3-4 órát ők is eltöltöttek a békés táplálkozással. Sokszor eszembe jut volt néhai anyósom mondása: csak szép lassan Jancsikám, mint a bolgárok - ő ott szerzett balkáni/mediterrán tapasztalatot.  

Én közben néha visszamentem a hajóhoz, elhoztam a komputeremet, segítettem más hajóknak kikötni, stb. Senkit nem zavart, hogy nem fizettem, otthagytam a cuccaimat. És nekem sem kellett félnem, hogy bárminek lába kél esetleg. Igen hamar már szinte a városképhez tartoztam. 

Végül a gyakorlat nagyon jól sikerült, összesen 6 és fél órát töltöttem el szemlélődve, sörözve, eszegetve. A parti sétányon fogyasztott csapolt sörök persze messze meghaladták az anyagi lehetőségeimet, viszont az itteni jó szokás szerint minden korsóhoz kaptam valami harapni valót is, vagyis gyakorlatilag folyamatosan ebédeltem. Ráadásul nem is akármiket, érdemes felsorolni! 

Szóval:
1/ lecsó jellegű zöldségek
2/ sült husi és kolbász darabkák, sült krumpli
3/ padlizsános sült sajt, vagy sült sajtos padlizsán, minden esetre nagyon finom volt
4/ a csúcs: a mi paprikás krumplinkhoz hasonló állagú massza (persze más fűszerezés) benne polip darabkákkal
5/ falafel szerű zöldség-fasírt uborkával és olajbogyóval

Ha ezeket is hozzáadom, már nem is volt olyan drága az a sör!

Összefoglalva, újabb „első” görög napom igen kellemesen telt, és lehet őket sok minden miatt (válság, korrupció, lassúság, megbízhatatlanság stb.) szidni, nekem továbbra is a szíven csücske ez a világ. Mellesleg az én tapasztalatom pont ellenkező: igaz, a maguk módján és tempójával, de minden megoldódik, nagyon segítőkészek, barátságosak.

Csak egy utolsó példa. Még csütörtökön este tankoltam Prevezában a mozgó dízel-árustól (mert itt ilyen is van), de készpénzem nem volt, bankszámlám üres (illetve némi tranzakció volt szükséges, ami ugye idő), mondtam a jóembernek, hogy nem megy a dolog. De ő csak erőltette, hogy töltsem fel a tartályt, nem baj, majd fizetek másnap! Na, ezt tessék kommentálni Magyarországról!

Este még felmásztam a várhoz, ha már harmadszor vagyok itt, csak meg kellene nézni. Mint mindenhol a környéken, ahol hegyfok, öböl, vagy más, a történelem folyamán fontos stratégiai pont volt, itt is épült vár, persze a velencei időkben, és ma már inkább csak rom. Felballagtam, természetesen zárva volt, viszont a mellékelt tábláról kiderült, hogy ennek ürügyén sikerült több mint 2,5 millió Eurót elkölteni „valamire” a nyugat-európai adófizetők pénzéből. De a kilátás szép, legalább a kikötőt lefotóztam, valahol a tömegben ott van Starcatcher is, a másik képen pedig az én orromhoz kötött holland hajó, mert nekik már végkép nem jutott hely.