Janek már beszámolt az éjszakai menet szépségeiről, de én is hozzátennék még egy élménnyel.

Amikor hajnalban mi voltunk Marcival őrségben, pont láttuk a napfelkeltét, ami rózsaszínre-narancssárgára festette a vizet és az eget. Néztem-néztem a gyorsan változó színű hullámokat, amikor hirtelen láttam valami mozgást a láthatáron. Gyorsan távcsövet ragadtam és rájöttem, hogy delfineket látok! Egy ideig csak a távolból tudtuk őket szemlélni, de páran közülük egészen közel jöttek a hajóhoz és kiugrottak fürgén a vízből. Általában a semmiből tűnt elő egy-egy delfin a hajótest mellett pár pajkos csapkodásra, utána rögtön eltűntek, úgyhogy egyszerűen nem tudtuk lefotózni őket. Ami kép sikerült, azon is csak a vízcsobbanás látszódik. Mire eltettük a gépet, újra felbukkantak, mintha szándékosan adagolnák ilyen szeszélyesen a megjelenésüket. Mindenesetre elképesztő jó volt őket állatkerten kívül látni és az emberszeretetüket megtapasztalni.

Taorminába szombaton estefelé kapaszkodtunk fel egy kietlen ösvényen, mivel ez a városka sem a parton, hanem egy magaslaton helyezkedik el. Utunk során rengeteg helyen láttunk szenteknek felállított szentélyeket a leglehetetlenebb helyen is. Amit lefotóztam, az egy városszéli sikátorban volt. Frissen gyújtott mécses árulkodott arról, hogy használatban van a kegyhely.

Fent egy szépen karbantartott, cuki kisváros tárulkozott elénk, narancsfákkal, elegáns éttermekkel és a híres görög színház romjaival. Próbáltam úgy fotózni, hogy ne látszódjanak a jelenkor használatának kellékei: a műanyag székek, a színpad, a vezetékek, a hangfalak, a lámpák. A kilátás mindenesetre gyönyörű volt még úgy is, hogy pont borús-párás idő volt és sajnos az Etna nem engedte látni magát a messziségben.

Hazafelé az öbölben ringatózó Starcatcher-t is próbáltuk megörökíteni. Csak a közeli képeken látszik mit szerelt fel Marci és Janek a hajó oldalába: egy kék függőágyat a teljes kényelemért! Nézett is a többi hajó népe, hogy micsoda fejlesztés van nálunk. :)

Vacsorázni a szomszédos halászfaluba csónakáztunk ki, lőttem is pár fotót a felhozatalról: kagylósaláta, ravioli, grillezett királyrák és parmezános-paradicsomos kardhalfilé. Amíg elköltöttük a halvacsorát, szemtanúi voltunk egy helyi vallási menetnek: bizonyos San Antonio szobrát vitték liliomok közt egy kordélyon, közben a pap mikrofonba mormolta az imákat, fúvósok játszottak és a helyiek kiöltözve követték őket egy templomba. Itt még láthatóan sok a gyakorló hívő.

A helyi vasútállomást is muszáj volt megörökíteni, mert inkább hasonlított múzeumra, mint váróteremre a belseje! A nyaralásunk utolsó szakasza gyorsan elérkezett, vasárnap napközben visszahajóztunk Cataniába és egy búcsúvacsorával zártuk le ezt a klassz 10 napos utat.