Miután felvettem Janó barátomat Korfun, és visszamentünk Prevezába kicserélni a horgonycsörlőt, lassan elindultunk Szicíliába.

Kihajózás előtt pár napot töltöttünk Prevezában, hogy kicsit feltöltsük a készleteinket. A prevezai rakparton bámészkodva egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy apró, szardínia jellegű halak ugranak ki a betonra - nyilván valamilyen nagyobb ragadozó üldözte őket - gyorsan össze is szedtünk egy fél vödörre valót. Elvittem kedvenc tavernás nénimhez, hogy süsse meg nekünk vacsorára. Ráadásul Ákos barátom meglepetésemre befutott lakóautójával, így ő is csatlakozott a vacsorához.

Egyik reggel észrevettük, hogy nem mutat semmit az üzemanyag szintmérő műszer, de viszonylag könnyedén sikerült megjavítani, apró érintkezési hiba volt. Sajnos a szél nem a barátunk: alig fújt, de az is szemből. Így 300 tengeri mérföld motorozásra számítva indultunk el Olaszországba.

Utunk során egy lélekkel sem találkoztunk a tengeren, szép holdfényes éjszakákban volt részünk. Mivel egyáltalán nem fújt szél, vitorlázásra semmi remény nem volt. A motorozás kicsit unalmas volt, de az idő gyönyörű volt, többször megálltunk fürödni is. Ezért megváltoztattuk az útitervet, és a biztonság kedvéért kikötöttünk (volna) egy Rocella Ionica nevű helyen, hogy gázolajat tankoljunk. Hétfőn reggel értünk oda, és az volt a tervünk, hogy ott is éjszakázunk. Ám Rocella Ionica nem lett a kedvencem. A kikötő bejáratánál majdnem zátonyra futottunk, ezek után nem vállaltam újabb próbálkozást. Igaz, hogy már nem volt sok üzemanyagunk, de "lesz ami lesz" alapon haladtunk tovább.

Az időjrás kegyes volt hozzánk, mert ezt követően majdnem egész nap vitorláztunk, igaz, minimális sebességgel, így hétfő estére (június 1-jén) értük el a Messinai szoros déli bejáratát. Gázolaj még maradt, szóval megcéloztuk Taorminát, aminek a közelében egy öbölben éjfél körül sikerült lehorgonyozni.

Kimerülten, de végül is kb. 60 óra alatt megtettünk 300 tengeri mérföldet!