Szombat este, horgonyon Parga alatt egy beach előtt, bár a terv nem egészen ez volt.
Reggel végre elindultam a már második otthonomnak számító kikötőből, azzal a céllal, hogy az éjszakát kedvenc öblömben töltöm Paxi szigetén, ahonnan Korfu is csak "egy ugrás". Egy órányi motorozás után először csak az orrvitorlát, majd látván a kellemes szelet, a mizzent (a hátsó kisebb árboc vitorláját) is fehúztam, és elég jó sebességgel haladtam, igaz nem pont Paxi felé, mert a szél "természetesen" pont onnan fújt. Már az első néhány óra próbára tett, egyedül ide-oda rohangálni az erősen imbolygó hajón - a hullámok is elég méretesek voltak. Bár nem vagyok az elektronikus ketyerék híve, elég hamar megállapítottam, hogy az automata kormány nélkül meghalnék. A reggeli, vagy tízórai, vagy ebéd, nem is tudom, igen szerény, tengerészes megoldás volt: szelet kenyér, darabka sajt, darab uborka. Fentiekről fotók is készültek, minőségüket nem garantálom (imbolygás, egyik kézzel kapaszkodás).
Egyszer csak három delfin bukkant fel a hajó mellett, és szokásukhoz híven a hajóorr előtt-alatt-mellett ugráltak. Mint egy gyerek, nagy magányomban hangosan felordítottam: "Itt vannak a delfinek!" Nagyon kedvelem őket, bármikor tudok bennük gyönyörködni. Persze mire fogtam a fényképezőgépet és előre másztam az orrba, addigra megunták a társaságomat és elűntek. Sajnos pont róluk így nem készült fotó.
Délután viszont felerősödött a szél, az irányomon is változtatni kellett, vagyis a hullámokkal és a széllel szemben, motorzva próbáltam elérni Paxit, de csak kínlódás volt. Ráadásul a sebességem következménye a késő esti megérkezés és rengeteg üzemanyag elpocsékolása lett volna. Ezért választottam a másik kedvenc Parga melletti öblöt. A pargai várromot például ebből a szögből még nem láttam, pedig vagy ötödször vagyok itt.
A szél este is süvített, de az öbölben nyugalom volt. Jól kimerített ez az első tengerészeskedő nap. Kimerített, de jó kaland is volt, minden percét élveztem.
