Szerdán végre megtörtént, amire vártam: délután háromkor Starcatcher úszott! Legalábbis lebegett a sólyában.

Bár elvileg egyedül kell mindent begyakorolnom, még a múlt héten összebarátkoztam egy idősebb angol úrral, Mike-kal, aki nem teszi vízre a hajóját, csak ideutazott ápolgatni, meg körülnézni. Ő nagyon lelkesen segít és részt vesz mindenben, így vele még egy kicsit gyakorlatoztunk, aztán este megünnepeltük a dolgot Panos tavernájában. Sokat beszélgettünk, politizáltunk, stb. Jól esett kicsit társasági életet élni.

Csütörtök reggel elhagytam a sólyát, és a kikötő előtt lehorgonyoztam. A csónakkal kieveztem, felvettem Mike-ot, lefényképeztük magunkat, majd a változatosság kedvéért átmotoroztunk Prevezába, hiszen olyan régen jártunk arra! Ott újra gyakoroltunk, próbálgattam az egyedül, farral kikötést, először nem nagyon ment, dek sokadik kísérletre, és némi segítséggel már majdnem tökéletes. Jó sok időt eljátszottunk, kicsit sétáltunk meg vásároltunk is.

Búcsúzóul lefényképeztem kedvenc tavernás nénimet is, hiszen már annyi délelőtt üldögéltem nála, pláne a tavaly ugyanitt eltöltött tíz nappal együtt. Nagyon aranyos volt, hogy amikor kevert angol-görög szavakkal megkértem egy fotóra és elmagyaráztam az indítékomat, kirohant a konyhából, a pult előtt pózba vágta magát, és elégedetten, büszkén mosolygott - a családtagok, kollégák nagy nevetgélése kíséretében.

Este visszamentünk a kikötő elé, horgonyra állás, Mike kiszállítása a partra. Most (csütörtök este, amikor ezt írom) már esteledik, nagyon pici szellő fújdogál, a hajó enyhén ringatódzik, csend, béke nyugalom. Holnap még hasonló lesz a műsor, majd szombaton elindulok Korfu felé, ahova hétfőn este érkezik S. Janó barátom, vele kettesben fogunk nekivágni az átkelésnek Szicíliába.