A hőségben és mérgelődéssel átszenvedett hétvége újra romba döntötte a hangulatomat. Amikor szinte teljesen kész a hajó, kedves Spyros eltűnik napokra... De ilyenkor általában jön egy hirtelen fordulat!

Tegnap (kedden, május 19-én) pár óra alatt az utolsó simítások is megtörténtek, visszakerült a hajócsavar is, illetve tengelyére a megfelelő csapágy, három tubus Sikaflex-el tömítve.

Este magam elé tettem a naptárat, és megszámoltam, a május 20-i vízre tételig a budapesti indulás után pont 50 nap, a felújítás kezdete óta pedig 34 nap telt el. Főleg az utóbbi ijesztő, és már alig tudom visszaidézni, hogy mi is történt ennyi idő alatt. Mellesleg, amikor az egész elkezdődött, azt kértem, hogy 20-ig legyen vége, figyelembe véve a száradási-kötési időket is, de azért legyen valami határidő a befejezésre. No, de most már ezen keseregni nem érdemes. Az igazi izgalmak csak ezután jönnek!

Most éppen szakad az eső és villámlik, tulajdonképpen az időjárással is szerencsém volt, mert ha nem lett volna a nagy meleg és szárazság, akkor még tovább húzódott volna a felújítás.

Édesvíz tartályaimat már két napja feltöltöttem, ma reggel még egy kicsit takarítottam belül, fedélzetet mostam kívül, és most várom a darut. Azt kértem, hogy a délutáni záróra előtt az utolsó legyek, ne kelljen a bedaruzás után egyből elhagynom a sólyát, hogy nyugodtan tudjak még matatni, szerelni. Bevallom, kicsit izgulok is, csak-csak először fogok egyedül manőverezni Starcatcher-rel! Persze már mindenféle terveket szőttem - volt rá idő bőven - hogy az első pár napot milyen gyakorlatokkal fogom tölteni: horgonyzás, kikötés egyedül, csónak le-föl szerelése, vontatása. És akkor vitorlázásról még szó sincs, bár az a könnyebbik és főleg élvezetesebb része a játéknak.