Legalábbis pénteken még így képzeltem, de Spyros mester újabb meglepetést okozott. Szombat reggel megjelent, összeszedte a szerszámait, és „I will see you soon” felkiáltással eltűnt, azóta sem láttam, pedig a támasztékokat arrébb helyezték, tehát be lehetne fejezni a kimaradt pár tenyérnyi területet. Igaz, pokoli meleg is volt szombaton és vasárnap is. Mint tudjuk, a görög munkaidőbeosztás szerint a meleg általában elég jó ok a halogatásra.

De végre minden epoxi, festék, stb. réteg száraz és további csiszolás sem lesz, így aztán hatalmas fedélzet és cockpit takarítást végeztem! Nagyon ráfért Starcachterre, mert a csiszolásból származó por és az előző tulajék macskájának a szőre, keveredve a sima hétköznapi kosszal, esővízzel stb. eléggé érdekes egyveleget alkotott a cockpit padlóját képező rács alatt.

Ja, és egy fontos technikai fejlesztés, ami utasaim és a magam kényelmét szolgálja a továbbiakban: sikerült a zuhany-lefolyó ürítőszivattyúját egy úszó kapcsolóval automatává alakítani. Persze nem volt nagy ügy, kettő vezetéket kellett összekötni, de én mégis izgultam, ilyet sem csináltam még. Tanulhat az amber új dolgokat 60 fölött is, csak merésznek kell lenni!

Azért közben volt időm úszni is, meg pár képet csinálni, tiszta balatoni, álmos, kánikulai délután a horgonyzó hajókkal. És egy szintén felújítás alatt álló halászhajót is mellékelek, mert itt nem csak az úri külföldi vitorlázókkal foglalkoznak.

Végül egy érdekesség: vízre került egy igen méretes és elegáns - ez már tényleg „jacht” - brit hajó, eddig semmi izgalom, de nézem a nevét: Lady Polgara. Hát ezt vajon melyik sakkbajnoknőnkről nevezték el? Természetesen nem tudtam megállni, hogy meg ne kérdezzem. Kiderült, a korábbi tulajdonos amerikai volt, és nagy rajongója David Eddings amerikai fantasy, írónak, és Lady Polgara az ő egyik fő figurája. Amúgy egy jó boszorkány, de semmi köze a magyar polgár szóhoz, sajnos. A magyar szál így elmaradt.