Tegnap reggel fogmosásból ballagtam a hajóhoz, amikor megláttam, hogy alatta van egy tréler, és vitték - így meglepetés szerűen elkerültem a hajóműhelyből. Ennek örömére nekiálltam lemosni a fedélzetet. Azért az sem olyan, mint otthon a kertben a kocsimosás!

Először is ki kell bányászni a megfelelő rekeszből a nagynyomású mosót, összekötni áramot, vizet, ehhez kb. 4-5-ször le-fel mászkálni a létrán. Szóval egy fél nap elment vele, mire a fekete por nagy részétől megszabadultam, de megérte! Most, hogy nem egy hajóroncstelepnek kinéző műhelyben élek, egészen más a hangulatom, elviselhetőbbek a viszonyok, a végén még egy csomó kötelet is kimostam, és a puffereket is lepucováltam, még a reggeli prevezai napi séta is elmaradt.

Már korábban átvariáltam a szennyvízrendszert és meg is terveztem, hogy a szennyvíztartály helyét szépen rekeszekre osztom, kibélelem, és kiváló tároló hely lesz belőle - ha nem is a lányok esti tavernába menő ruháinak - de csomó apró műszaki kacatnak, amiket még mindig selejtezek meg rakosgatok ide-oda. A tartály helye már napok óta szellőzik, hogy a szagok is múljanak. Amúgy szerencsére folyamatos a nyugati szél és napsütés, tehát a hajótest alja szépen szárad.

Azért hogy ne csak lötyögéssel teljen az idő, egy régi, de elmaradt másik feladatot is elvégeztem. Kitakarítottam a motor és a fürdő/zuhany bilgéjét, mivel nagyon utálom, ha a hajó aljában mindenféle gyanús eredetű lé lötyög, és most bőven van idő rendbe hozni, akár még ki is szárítani. Ez is több órát vett igénybe: szivattyúzás, szivaccsal meregetés, egyszer az olajos vízzel teli vödröt is sikerült felrúgni.

Ide kapcsolódik, amikor a megfelelő gyűjtőbe (szerencsére van ilyen is) öntögettem a lét, azon merengtem, hogy mi vitorlázók, mint természetet kedvelők, biztos nagyon környezettudatosan vagyunk. Ehhez képest ennyi szemét nem tudom, hol termelődik még. Csak apró felsorolás: olaj, olajos, festékes, vegyszeres kannák, flakonok, motor és elektromos alkatrészek, csiszolóanyagok, rozsdás fémdarabok, csövek, kötelek, láncok, enyészetre ítélt horgonyok, gumicsónakok, és még biztos sok mindent kihagytam. Mindez szanaszét hever itt a kikötő/hajógyár területén, és mint már utaltam rá, több száz hajó termeli ezeket az anyagokat. Sajnos én is bőven hozzájárultam mindehhez az elmúlt napokban, meg még a továbbiakban is, mire minden rendben lesz.

Mennyire egyszerűbb volt az élet a régi fahajók idejében, amikor petróleumlámpa volt a világítás, és a faanyagok mellett a tömítésekhez kender, kóc, esetleg kátrány, viasz meg hasonlók használódtak.

A régi hajókról jut eszembe: A szomszédban tataroznak egy kétárbocos, brigg vitorlázatú kb. 20-25 méteres, teljesen fa, igazi tradicionális hajót. Már többször elszántam magam, hogy bekéredzkedem, de a rajta dolgozó, angol és természetesen szintés idős férfi és hölgy nem nagyon barátkozósak. Nem is értem, kettesben hogy bírják. Lassan úgy néz ki, hogy befejezik, ha az itt tartózkodásom alatt lesz a vízre tétele, igyekszem nem lemaradni róla, és szokásomtól eltérően működtetni a fényképezőgépet.