Most kicsit keverednek az időpontok, mert az admin problémák miatt ez a bejegyzés csak a Facebookon jelent meg, és időben már régen túl vagyunk rajta, de a rend kedvéért, hogy meglegyen, ide is bemásolom pótlólag, hátha valaki még nem látta.
Vonitsa, júl. 21, folytatás
A V. család után érkezett MA barátom. Még otthon azt terveltem ki, hogy elhajózunk a Korinthoszi öbölben amilyen messze csak sikerül( én Kiatoig szerettem volna), ahol autót bérelünk, Andrást elvisszük Athénba, ahol repülőre száll hazafelé, ugyanakkor érkezik Marci fiam, akivel elkirándulunk Monemvasiaba ( kocsival) majd elindulunk vissza a „bázisra”).
Az eleje jól is indult, szokásos útvonal Korfu-Lefkada, át az elfordulós híd mellett, majd Meganissi-Vathi, és egy új hely, az Ithakával szemben lévő Kalamos sziget, ahol a kikötőben egy talpalatnyi hely nem volt, de lehorgonyoztunk a strand előtt, és egy szuper kis tavernát is találtunk.
Következő nap ( ez júl.1, hétfő volt) éppen bekanyarodtunk a Patrai öbölbe ( sajnos szél hiányában motorozva), amikor pokoli füst kezdett dőlni a kabinba a motortérből. Először nagyon megijedtem, hogy valami elektromos tűz, de „csak” a kipufogó dob durrant ki, amiben a füst és a hűtésre szolgáló tengervíz keveredik, tehát a füst mellett víz is jött be rendesen. Nem egy súlyos vagy veszélyes probléma, de így nem akartam tovább motorozni. A lényeg, hogy kb 24 órát lebegtünk szinte egy helyben ( éjszakára lehorgonyoztunk, mivel az egy lapályos vidék, csak 5-6 méter mély a víz). Én azt is kigondoltam, hogy ha eljutunk Trizoniáig, ott a nagy és üres kikötőbe be tudok manőverezni széllel is, maga a kipufogó dob cseréje meg nem nagy ügy. De hát ehhez szél kellett volna, Trizonia még kb 40 mérföldnyire volt.
És ekkor követtem el egy óriási hibát ( főleg a tavalyi hasonló eset ismeretében). Felhívtam a Messolongi marinát, hogy vontatást kérek. Hát azt ők nem, forduljak a rendőrséghez. És marha fejemmel fordultam. Kijött egy patrol-boat, rögtön adatfelvétellel kezdték, aztán odarendeltek jó messziről egy halászhajót, aki potom 400 EUR-ért ( András 700-ról alkudta le!!) bevonatott, de nem a marinába, hanem a kereskedelmi kikötőbe, ahol már 4 rendőr várt, rögtön beültettek a kocsijukba, minden papírommal együtt, és irány a port police irodája. Még a történethez tartozik, hogy számtalanszor elhaladtam Messolongi előtt, de a pilot-ban írtak és a táj alapján sosem kívántam odamenni. Hát jól éreztem, mintha nem is Görögország lenne. Lerobbant, mocskos, jellegtelen, nyomorúságos városka.
A port police-n pedig megkezdődött a sajnos már ismert procedúra. Maga az intézmény akkora épületben van, mint Budapesten egy kerületi kapitányság, rengeteg ember tesz úgy, mintha csinálna valamit, az akta hegyek szó szerint a plafonig érnek, és az egésznek van egy nagyon balkáni, vagy inkább ázsiai miliője. Újra elmondtam, hogy nem volt vészhelyzet, csak szél hiányában kértem vontatást, stb. De ez őket nem nagyon érdekelte, hosszasan adminisztráltak, újra felvették az összes adatomat ( meg a hajóét is persze, apám-anyám nevéig bezárólag). Áldottam az eget, hogy a DEKPA, tipaji ügyet elintéztem, - ld korábbi bejegyzést - mert az lett volna még a gáz, ha azok sincsenek). Mindent ezerszer lemásoltak, szóval folyt az ügyintézés. És a tavalyihoz képest jött még egy csavar: szerintük, mivel a hajó holland lobogót visel, a holland követségtől kell egy nyilatkozat, hogy ők megbíznak/vagy nem, egy szakértőt, aki kiadja a javítás utáni igazolást, hogy mehet tovább a bárka. Hiába könyörögtem, hogy talán ki kellene hagyni szegény hollandokat, mi közük az egészhez, de hajthatatlanok voltak, el is küldtek egy mailt a hollandoknak. Sőt azt is javasolták, hogy vegyem fel a kapcsolatot a magyar követséggel is. Kétségbe esésemben ezt is megtettem, és le a kalappal, ugyan segíteni természetesen semmit nem tudtak, de a hölgy, akivel beszéltem a konzulátuson, nagyon aktív és segítőkész volt, többször vissza is hívott, hogy rendben vagyunk-e.
Közben teltek az órák, kb 40 fok és por a kikötőben, majd másnap reggel lett, de semmi fejlemény, sőt ahányszor odamentem a port police-hez, elölről kellett mindent kezdeni, mert közben ugyi másik csapat volt szolgálatban. Kb 8-10-szer beszéltem a holland követséggel, persze ott is mindig mással, mire kiderült, hogy ők előző délután azonnal megválaszolták a görögök levelét, természetesen a nekem kedvező, elutasító tartalommal. Ezután már csak egy másolat kellett, amit a rendőrök orra alá dugtunk, nagyon boldogok lettek tőle, és hosszas keresgélés után megtalálták a saját rendszerükben a választ. Ha nem nyüzsgünk, felőlük még ma is Messolongiban ülnénk! Közben persze az új kipufogó dob megérkezett, beszerelődött, már csak a helyi – mellesleg pokoli ellenszenves - szakértőt kellett elkapni, aki „meglepő” módon spanban volt a rendőrökkel, és potom 250 EUR-ért kiadta a szükséges igazolást, sőt szerda estére a papírjaimat is visszaszerezte.
Csak hát veszítettünk bő két napot ( az anyagiakról nem is beszélve), így az én terveim dugába dőltek, maradtunk Messolongiban, jött az autóbérlés, szárazföldi kirándulás, athéni repülőtér, sőt Marcival a monemvasiai kirándulást is megcsináltuk.
Ezek után már csak békés csalinkázás volt hazáig, Ithaka, egy új hely a szárazföldön Astakos, újra Kalamos, két éjszaka horgonyon az imádott Meganissi „csipkés” öbölben, stb.
