Vonitsa, június 3. hétfő

Itt a folytatás, és egy szolgálati közlemény: folyamatosan esik az eső, éljen a görog nyár.

24-én pénteken megkezdtük második hetünket. Ithakát magunk mögött hagyva csendesen csurogtunk délutáni célunk, ismét Meganissi felé. Ezúttal nem a már ismert kikötőben akartunk éjszakázni, hanem az ahhoz közeli, nagyon kedvelt, Janek által vese vagy csipkés öbölnek nevezett idilli helyen, ahonnan Vathi faluja pár perc séta a dombon át.

Az első állomás azonban nem a kikötőnkül szolgáló öböl, hanem az odaútban kihagyott barlang volt. Süt a Nap, csendes a tenger mi baj származhatna a "barlangászatból"!- mondta István. Gábor sem gondolta másként, de a bocival való nem túl baráti viszonya miatt mégis ódzkodott a kirándulástól. Persze győzött benne a kíváncsiság és mire a helyszínre értek döntött: Istvánnal tart. Leeresztették a sajkát, István szállt be -gond nélkül- elsőnek. Következett Gábor. Próbálta betartani az útmutatásokat, de részben nem túl acélos térde, illetve pocsék egyensúlyérzéke miatt egyszerre azt vette észre, hogy bár egy lába már a bociban, másik még a levegőben, a csolnak pedig egyre távolodik a hajótól és főként annak létrájától, melybe részben kapaszkodott, részben a vízi járművet igyekezett visszahúzni. Az eredmény sejthető. Eljött az a pillanat amikor el kellett engedni a létrát. És akkor... tocccs! Szerencsére a szemüvege a fülén maradt, mezítláb lévén a cipője szárazon várta a hajóban, egyetlen vesztesége néhány szétázott cigaretta lett. Viszont kiderült, hogy a tenger vize nem is olyan vészesen hideg! István meghódította a barlangot, megszemlélte a turisták által épített kőoszlopokat, majd visszatért.

A barlangi kaland után csendesen csurgó hajónkon ebédeltünk, majd ismét krajcolgatva haladtunk terveink szerint a két éjszalkára otthont adó öblünk felé. István pótlandó a reggeli alváshiányt aludni tért. Ezalatt Janek pompás navigációval megelőzött egy jóval előttünk haladó hajót. A vesztes az öbölbe csak azért ért be előttünk, mert István álmára való tekintettel nem akartuk bekapcsolni a motort, tehát csalinkáztunk egy kicsit. Mindenesetre a bejárathoz mi értünk előbb.

Aztán befutottumk az öbölbe, horgonyt vetettünk, a tattot parti fákhoz kötöttük, és úgy éreztük ebbe az öbölbe hazajöttünk. Áldottuk Janek eszét, hogy ezt a helyet találta szombati pihenőnk helyszínének! Nem is volt más hátra, mint a "vízpróba". A tengerbe ereszkedés váratlan eredményt hozott! Ha hideg is a víz, itt az öbölben sportolásra és mosakodásra egyaránt alkalmas.

Este átmásztunk a dombokon Meganissi Vathiba tavernát keresni. A bájos házak ismerősként fogadtak és korcsma kiválasztása sem volt kétséges, egy helyen kínáltak sült bárányt és István és Gábor éppen erre az ínyencségre vágyott. A vacsora pompás volt, a hazatérés annál kevésbé. A kikötőből először meg kellett mászni a dombot, mely ebben az esetben hegycsúcsnak tűnt, de a nehézségeknek krakszlizásunk, csak első felvonását képezte. A gerincen néhány lépés után le kellett térni a "kövesútról" és a partot egy meredek sok gyökérrel, szúrós bokrokkal szegélyezett mára elég romos állapotban leledző ösvényen lehetett megközelíteni. Lámpánk volt, megúsztuk. A jó boci sem borult fel Gáborral, hamarosan bodorodhatott a csillagos ég felé az esti búcsúcigi kellemes füstje.

És eljött szombat. Addig aludtunk amíg jól esett, kb fél tízig. És azután gyönyörű csendben, pompás napsütésben "elgurult" a nap. Janek szerelt ezt-azt, István mosott és elszenvedett egy mostanra szerencsére leapadt darázscsípést. Gábor főzött, Janek és István bevásároltak, és a helyi regula szerint mindenki betartotta a sziesztát. Délután Janek észrevett egy tengeri csillagot, majd mellette egy kagylóhéjat. A csillagot csak nézni akartuk, de a kagylóhéjat István megkísérelte kihozni a mélyből. Kétszer "futott neki", de nem sikerült. Talált helyette viszont egy másikat és azt ügyesen a felszínre is hozta. A nap fénypontja volt amikor Janek azzal állt elő töltsük itt még a vasárnapot is! Itt is töltöttük. Úsztunk, ettünk, olvastunk.

Szavazni nem tudtunk, de reméljük olvasóink megtették odahaza nélkülünk is!

A mellékelt képek már a visszaúton ( Lakka öböl újra) és az utolsó napon Korfun készültek.