Nea Skioni, szeptember 29. szombat
Az, hogy az ember 65 éves lett, nem kell, hogy a blog témája legyen, de hát volt egy fajta hangulata a tegnapi napnak. Mellesleg ez úton is köszönöm a rengeteg gratulációt és jókívánságot.
Nyilvánvaló, hogy ehhez az életformához kell némi perverzitás, főleg így szezon végén. Tény, hogy szeretem a nomád életet, a gyerekeim nem véletlenül mondogatták régen Szeliden, tűzrakás közben, hogy apu ősemberkedik. De: a napot kedd óta nem láttam, ha nem fúj ezerrel a szél, akkor esik az eső, a falu üres, kuporgok a hajóban és várom, hogy történjen valami, vagy inkább ne történjen semmi, legalábbis rossz. Így érkezett el a tegnapi nap, amikor is az ünnepi vacsorát nem tavernában költöttem el, nem tengeri herkentyű vagy báránysült volt a menü, hanem krumplis tészta uborka salátával, mert megkívántam valami egyszerű magyaros kaját.
A kívülálló azt gondolja, na a mocsok gazdag, ott élvezkedik a mediterránon a vitorlásán, ehhez képest, amikor szakadt farmerban, olajos kézzel és pulóverben, a banyatankot vonszolva a falun keresztül Dimitrisz műhelyébe, benne a javítandó, állítólag javított és felújított indítómotorokkal, simán elmennék budapesti hajléktalannak. Persze amikor a helyiek meg „Jaszu kapitánye!” köszönnek, dagad a mellem.
De van nálam is őrültebb, valamelyik éjszaka érkezett egy öreg német, a saját maga által „fejlesztett” trimaránnal, ami simán a lélekvesztő kategóriának felel meg, ahhoz képest szegény Starcatcher egy luxusyacht.
Le is fotóztam, már csak azért is, mert egyre nehezebb fotó témát találni, de szerencsére délelőtti barangolásom közben ( amikor a 2 kilométerre lévő benzinkúthoz ballagtam immár másodszor, hogy szíveskedjenek némi gázolajat hozni) az egyik apartman-ház falán és kerítésén találtam a mellékelt, szerintem nagyon kedves naiv dekorációt. Ha valaki nem tudná elolvasni, az athéni Akropolisz, a Skioni kikötő és a Titanic ( ??) látható rajtuk.
Akármi is van, holnap végre érkezik két lelkes és ifjú mancsaftom, ami sokat fogja javítani a hangulatot, és végre elindulunk „hazafelé” a Ion-tengerre, remélhetőleg napsütötte tájakat is érintve.
