Monemvasia felé a tengeren, augusztus 6., hétfő este
1/ Pilos
Rémülten látom, az utolsó bejegyzésem közel 10 nappal ezelőtti. Pedig voltak események, több is a kelleténél. Még múlt vasárnap, második nekifutásra sikerült elhagyni Kiparassiát, és estére megérkeztem Pilosba, a Navarrinoi öböl tövébe. Ott van egy marina szerűség, benne daru meg halászok, akkor lesz szerelő is, végre megoldódik a csavartengely téma. Aznap este mindenki bűbájos és segítőkész volt, mint kiderült, a daru kezelője/tulajdonosa egyben egy taverna tulajdonosa is ( logikus árukapcsolás), ahol életem legjobb mezze-tálját kaptam az ouzó mellé, nagyon baráti áron, és a mennyisége eég volt vacsorának. Másnap délben előkerült a főnök is, először mondott egy dupla árat ( sajnos tudom a daruzási tarifákat), majd bejelentette, hogy legkorábban másnap délután ér rá. Az gyakorlatilag estét jelent, mert ez már annyira Dél, hogy nagyon betartják a sziesztát, meg tényleg pokoli meleg is van. Gyakorlatilag este 6 és 9 között dolgoznak, kivéve a vendéglátósokat, mert ők folyamatosan, hiszen mindenki a kávézókban ül. Hogy rövidre zárjam, a főnök másnap estig nem jelent meg, az elveszített időt leszámítva nem is sajnáltam, és szerda hajnalban szép csendesen leléptem.
Egyébként Pilost különben is útba akartam ejteni, egyrészt a történelmi nevezetessége miatt ( Navarrinoi csata, 1827, a nyugati szövetséges hadiflotta itt kalapálta el nagyon a törököket, gyakorlatilag megsemmisítették az egyébként túlerőben lévő oszmán flottát, ezzel lökést adva a görög szabadságharcnak, ill. a független Görögország elismerésének). De maga a városka is kellemes, fekvése festői, hangulata laza levantei, mint már fentebb utaltam rá. Érdemes lenne egyszer újra eljönni.
2/ Kalamata
A következő napot és éjszakát nem részletezem, szokásos kínlódás a széllel és motor nélküliséggel, csütörtök délutánra sikerült elvergődnöm Kalamatába (amit nem akartam érinteni, jellegtelen város, ráadásul a Messiniakos öböl ( semmi köze az olasz Messinához) mélyén, jó nagy kerülő. Itt viszont csodák-csodája, a marinában minden működött, került szimpatikus szerelő bácsi is, péntek estére minden rendben volt ( a költségek felett hunyjunk szemet, egyébként korrekt volt az egész). Kihasználva a marina szolgáltatásait, a két nap alatt kb hatszor zuhanyoztam meleg vizes szappanozás keretében, mondjuk erősen rám is fért.
3/ Maleas, a „kis Horn-fok”
Lassan közeledünk a jelenhez. Ez a közeledés elég időigényes volt, Kalamata után újra sikerült egy éjszakát a vízen és részben ébren töltenem, mer már bőven sötétedés után kerültem meg a Peloponnészosz három déli nyúlványa közül a középsőt, a Tajgetosz folytatásában lévő igen zordon vidéket. Nem véletlen, hogy az antik görögök szerint itt volt a világ vég, itt kezdődött a Hadész. Nem is találtam szimpatikus horgonyzó helyet ( települések ott nem nagyon vannak), meg különben is, haladjunk. Reggelre el s értem a Maleas fokot, ami az utolsó déli félsziget vége, és nem véletlenül becézik „kis Horn-foknak). Ahogy a hatalmas szikla, vagy inkább hegy alá érkeztem, az addigi békés vitorlázás egy szempillantás alatt élet-halál küzdelemmé vált. Vitorlák lekapkodása, hatalmas széllökések, emeletnyi hullámok. Valóban, itt a két tenger találkozásánál, és ha fúj Északról a meltemi ( és fújt) megőrül a víz is meg a szél is. Lényeg, hogy miután rendeztem soraimat, délután háromig próbálkoztam a dolog megkerülésével, sikertelenül. Hiába, széllel szemben nem lehet. Hajózási gyakorlatnak, edzésnek jó volt, de praktikusan semmire nem jutottam, csak jól elfáradtam. Ráadásul, ahhoz, hogy megfelelő alvóhelyet találjak,még vissza kellett mennem közel 10 mérföldet, a Kythera szigete és a szárazföld között található Elefanissos nevű kis szigetre, ahol viszont idilli körülmények között, Görögországban ritkán található homokos beach előtt, kristálytiszta, átlátszó, ragyogó kék vizű öbölben aludtam. Sok más hajóval együtt, akiknek több eszük volt, és inkább strandolással töltötték a napot. Nem tudom, hogy benéztem az időjárás előrejelzést, vagy nem jött be a jóslat, ami gyakori.
Ma korán reggel újra nekivágtam, és bár nem akkora, de továbbra is szembe fújó szélben több órás küzdelem után sikerült végre átkerülnöm az Égei-tengerre! Ha még képes vagyok átlátni a naptárat, 24 napja indultam Korfuról! És még hátra van a neheze, az irány Észak, és még kb 250 mérföld ( légvonalban). Most elállt a szél, motorozgatok Monemvasia felé, azért is tudok a billentyűzet előtt ülni. Monemvasia is egy attrakció, arról majd külön beszámolok.
