Miután kihevertük az egész napos utazás fáradalmait, Patitiri-ben ébredtünk, ami Alonnisos szigetének egyik védett öblében fekszik. Innen felmásztunk a sziget csúcsán lévő Chora-ba, más néven a régi városmagba, ahová vész esetén menekültek a vízpartról a népek. Nem csoda, hogy oda már nem követték őket a fosztogatásra érkező török/bizánci/velencei/stb. hódítók, mi is igencsak szenvedtünk az enyhe emelkedőn kaptatástól, pedig még csak fegyvereket sem cipeltünk a hátunkon.

De a Nap tűzött, árnyék semmi, a kabócák hangos ciripelésén kívül semmi életjel az úton. Végre elértünk a falu szélére, a panoráma is nagyon tetszetős volt, kicsit megálltunk nézelődni. Ekkor egy idős bácsika jelent meg az úton, mögötte egy szamárral, ami tele volt pakolva szeméttel. Egyenesen a nagy konténerhez húzta a jószágot és elkezdte komótos tempóban kidobálni a felgyűlt szatyrokat és más műanyagot. Sajnos szatyrot aztán itt imádnak mindenhez adni az üzletekben, ha kell, ha nem.

Nagyon bájos kis falucska épült Alonnisos tetején, sok kézműves boltocskával és persze turistával. A girbe-gurba utcácskákat könnyen bejártuk, aztán az egyik lugasos kávézóban beültünk egy frappéra, hogy erőt gyűjtsünk a lefelé úthoz. Délutánra az agyvizünk felforrását egy kis csobbanással orvosoltuk, ehhez elsétáltunk a szomszéd öbölbe, Rousoumi-ba. Kristálytiszta víz, kavicsos part, hűs habok. Piszok jól esett! Szerencsére egyáltalán nem volt tömeg, ez minden strandon így is maradt, érezhetően még előszezon volt.

Innen másnap átkeltünk a következő szigetre, Skopelos-ra. Útközben kiszedtünk egy nagydarab hungarocellt a vízből, ez volt a minimum, amivel tartoztunk a delfineknek! Mivel nagyon melegünk volt, útközben tettünk egy kitérőt, hogy megnézzünk egy itteni hajóroncsot közelebbről és ússzunk egy érintetlen parton is. Ez a roncs kicsit kisebb, mint a híres Zakynthos-i testvére, de kevésbé is van még szétmállva. Janek és Marci csónakkal közelebbről is megvizsgálták, én ezt a kalandot most inkább kihagytam. :)

Skopelos sziget központja Skopelos városka, ami a partról felfelé kúszó, fehérre meszelt házak kusza rengetege. Igazi utcái nincsenek, csak szűk sikátorok sok-sok lépcsővel. A parti sétányon tágas tavernák, kicsit beljebb bazárosok vonzzák a turistákat. Őket a behemót kompoktól kezdve a sugárhajtású gyorsulógépeken át az egészen kicsi vízi taxikig szállítják partra egész álló nap. Jól esett nekünk is bolyongani kicsit céltalanul és számolni a kápolnákat, füge-, citrom és pálmafákat. Feltűnt, hogy népszerű a fából épült masszív erkély, ezt más görög szigeten eddig még nem láttam. A városka mellett, a kikötőtől pár lépésre tudtunk fürödni is a tengerben, óriási, de sima kövek között. Janek egy közeli lakatlan sziklát el is foglalt és kitűzte rá a saját zászlóját. :D A területfoglalás és strandolás fáradalmait ezúttal is esti tavernázással hevertük ki.