Skioni, június 14, szerda

Most már aztán tényleg itt a vég!

A fényképezőgép probléma már ismert, igaz, hét végén megoldódik, Marciék hoznak egy újat, és Isten bizony mindent be fogok pótolni.

De tegnap óta internetem sincs. Ráadásul hétfőn töltöttem fel 30 EUR-ral, hétfőn este és tegnap reggel még működött, utána nem. És nem az én gépemben van a hiba, mert kávézóból/tavernából WIFI-vel dolgozik. Feltételezem, a modem halt meg, de hogy mikor jutok olyan helyre, ahol van a szolgáltatónak irodája, az még a jövő zenéje. Mondjuk lehetne vasárnap, amikor megyek a családért Szalonikibe, de akkor persze zárva vannak. Imigyen marad a kávézós megoldás, csak nagyon rászoktam, hogy egész nap a gép előtt ülök.

Amúgy, mint ritkás bejegyzéseimből kiderült, nem hagytam el Skionit, és most már nem is fogom, hét végéig semmi szél nem lesz, fölösleges 8-10 órákat motorozni azért, hogy aztán pár nap múlva visszajöjjek, csak éppen máshol strandoljak.

Egyszer mozgott a hajó, múlt szombaton, amikor Kevin cimbora ( az amerikai örmény, tavaly sokat írtam róla, meg most is fogok még, de ahhoz képek is kellenek), megfűzött, hogy menjünk ki horgászni. Ráadásul aznap valamiért rosszul éreztem magam ( figyelem, nem alkohol hatására), vagy beettem valamit, vagy a nap ütött meg, front volt, a fen tudja, de egész nap csak feküdtem és pokoli gyengének éreztem magam. Na erre Kevin du 5-kor jelent meg a cájgjával, hogy menjünk. Bő 3 órát pöfögtünk föl-alá a part mentén, 10-20 méteres mélységnél, a végén fogott 1 db kb 20 cm-es makrélát. Igaz, nekem adta, és egy finom vacsora kijött belőle ( simán sütve, krumplival és saját gyártmányú tzatzikivel).

Guano expert is lettem

A főárboc tetején van egy régi, használaton kívüli GPS antenna, ami gyakorlatilag egy lapos tányér. Na sajnos a sirályok imádnak azon üldögélni, és képtelen vagyok elzavarni őket ( egyszer sikerült az árboc fémmel való ütögetésével). Az üldögélés meg az esetleges rikácsolás rendben is lenne, de sajnos ürítenek is. Hatalmasakat, néha csak úgy csattan a kabintetőn. Tegnap az egész délelőttöt ( jó, ez túlzás, de hosszú időt) a nyomok eltakarításával töltöttem, mosószeres kefével, erős vízsugárral. Közben megállapítottam, hogy három féle terméket produkálnak: 1/ hígas fehér, ez könnyen lemosható, 2/ darabos fekete, kinézetre gusztustalan, de a slagozás eltávolítja, 3/ sűrű zöld, na ez a legsunyibb, ha odaszáradt, elég nehéz lekefélni.

A megoldás az lesz, hogy amint megérkezik a család, Marcival felhúzatom magam, és leszerelem a tányért ( már régen megtehettem volna). Persze nem féltem a sirályokat, majd találnak másik helyet az árbocokon.

Ha már fedélzetet takarítottam, délután kedvet kaptam egy kis festegetéshez is, szintén a fedélzeten, kijavítgattam a hibákat, eltüntettem a rozsdafoltokat, stb. Ez is igen gyanús jele annak, hogy nagyon várom a családot ( és további vendégeimet) mert ilyen karbantartást, csinosítást utoljára 2 éve csináltam.