Június 9, péntek, továbbra is Skioniban
És sajnos, a kamerám továbbra sem működik megfelelően, több próbát tettem, furcsa módon amit a kabinban, vakuval lőttem, az jó, de a szabadtériek csak homályos fényfoltok.Pedig a tegnap előtti szaloniki kiránduláskor jó lett volna.
Már reggel hatkor, órára keltem, a bérelt autó előző este 11-kor megérkezett. Bár én nem vagyok egy kocsi mániás, de autónak nem nevezném ( Szuki Alto), inkább dodzsem: a csomagtartóba a vásznak be sem fértek, emelkedőre negyedikben nem képes felmászni, pattog az úton, és én igazán apró ember vagyok, de még én is bevertem a lábam a műszerfalba. Na de a célnak megfelelt, már 8-kor a reptér közelében voltam, a Kalamakia nevű városnegyed a reptértől északra, a tengerparton terül el, ott kellett volna megtalálnom vitorla varró emberemet. A címét persze telefonon nem jól értettem, olyan nevű utca nem is létezik. Felhívtam, mondta találkozzunk az X marinánál, értem jön. Hosszas bolyongás után ( dombra fel, le, egyirányú utcák) végre legalább a tengerpartra kijutottam. Szalonikiben három marina van ( ezt tudom a pilotból), amelyikbe bementem, ismerték is emberemet. Újabb telefonok, egyeztetések, mire kiderült, hogy az nem az a marina, amit megbeszéltünk. Végül nagy nehezen értem jött, tíz óra is elmúlt, mire eljutottunk a műhelyéhez. Amúgy Mimis-nek hívják ( én először női névnek gondoltam), és egy az egyben hasonlít a mi Soponyai Gézánkra (a Balatonon mindenki ismeri, hajóépítő és versenyző). Ugyan olyan, vékony, magas, ősz, hullámos hosszú haja copfba fogva. Valamikor ő is versenyzett 470-es jolléban, még nálunk, a Balatonon is. Szóval teljesen jó arc, rögtön megtaláltuk a közös hangot. És már 12 után telefonált is, hogy elkészültek a javítások, mellesleg nagyon baráti árat kért ( persze a kocsibérlés megdobta a költségeket).
Amíg Mimis dolgozott, sétálgattam a környéken. Teljesen a régi, Medimpexes damaszkuszi emlékek jöttek vissza. Negyven fok meleg, széles, árnyas, virágos utcák, nagy, 4-5 emeletes apartman házak erkélyekkel és napernyőkkel, az utcán a mozgó zöldséges kínálja kiabálva portékáját. Az épületek és a kevés járókelő alapján valószínűleg Szaloniki egyik jobb környéke. Ezt abból is gondolom, hogy például egy gíroszos nem volt, csak elegáns kávézók és éttermek. Mondjuk ez az ebédem megoldását nehezítette, végül egy pékségben vettem egy spenótos-sajtos lepényt ( és egy sört).
Ezek után minden izgalom nélkül vissza kocsikáztam Skioniba.
Kicsit off topic, de el kell mondanom. Már kb egy hete parkol mellettem egy cseh hajó, nagyon kedves kettő házaspárral, bár sokat kommunikálni nem tudunk, kicsit beszélnek törve félig németül, félig angolul. A hajóhoz már mindenféle szakemberek, búvár stb érkezett, és a víz alatt vizsgálgatták. A történetük lényege: valamelyik öbölben horgonyoztak, elmentek sétálni, és mire visszatértek, a hajó néhány sziklán is átbukdácsolva a strandon, a fövenyen kötött ki. Nyilván nem fogott rendesen a horgonyuk ( mondjuk az itteni kikötésük is igen amatőr volt, totál szélcsendben). A kiel és a kormány is megsérült.
Tanulság: lehet engem gúnyolni, hogy túl óvatos, szorongós, stb vagyok, de egyet nagyon megtanultam: mindig a legrosszabbra kell felkészülni, akár milyen az időjárás, legyen lent min 40-50 m horgonylánc, minél több kikötőkötél. Safety first!
Ma a hűtő ajtaját/fedelét renováltam, a töréseket, hiányokat gyantával kipótoltam, estére megköt, megcsiszolom és lefestem, ezzel is javul valamit a bárka állaga. Tegnap a kevés fa alkatrészt ápoltam, csiszolás, teak olajjal kezelés. Látszik, készülök a vendégek fogadására.
