Alonnissos sziget, Votsi öböl, május 17, szerda

Tegnap újra csak hajnalban kelve, kellemeset vitorlázva, csupán részben kiengedett orrvitorlával és a mizzennel, de 6 csomó körüli sebességgel már délután kettőkor megérkeztünk ebbe a hangulatos és sziklákkal körülvett, védett öbölbe. Azért ez volt a cél, hogy itt vészeljük át az éjszak érkező, és még 1-2 napig tartó durva időjárást.

Ennek érdekében, a gyors átkelés után még jó másfél órát szórakoztunk, mire a teljes 60 méter horgonyláncot leengedve, a hajó tatját pedig egy hosszú kötéllel a sziklákhoz pányvázva kellően biztonságosnak éreztem, hogy nyugodt alvásban legyen részünk.

Még vissza kell kanyarodnom a Skyroson töltött naphoz is. Laci nekiállt a gázbovden javításának, de nagyon szükség lett volna egy darab pici fém csőre, ami megvezeti a bovdent. Körbekérdeztünk mindenkit, de senki nem tudott segíteni. Már arra hajlottam, hogy autót bérelve körbejárjuk a sziget nagyobb falvait, hátha találunk valami alkalmas műszaki üzletet. És egyszer csak két taverna közötti egyik apró utcából megjelent egy földmunkagép, kanalára erősítve egy nagyobb halászhajó felépítményének tűnő képződménnyel. Hűha, akkor itt mégis kell lenni valami műhely szerűségnek. Besétáltam az utcába, és lám, meg is találtam a megfelelő helyet. Az udvaron, a műhelyben – ahova a tulaj betessékelt – minden elképzelhető és elképzelhetetlen anyag, gépalkatrész, háztartási gép, sörcsap, halászháló, hajómotor és még le nem tudom írni mi minden hevert szanaszét. Természetesen több régi, pontosan a szükségeshez hasonló bovden is, amiről Vaszilisz, a mester egy laza mozdulattal letörte a szükséges darabot, csak vigyem, ami kell, felkiáltással. Sajnos fényképezőgép persze nem volt nálam, hogy megörökítsem, utána pedig egész nap nem találtam.

De a történet csattanója most következik, újabb bizonyítékként arra, hogy a görögök működését sosem fogjuk megérteni. Mert este előkerült Vaszilisz a legpuccosabb taverna előtt terelgetve a turistákat. Nappal ószeres, este taverna tulajdonos, így már a sörcsap is jobban illett a képbe. Ráadásul ez a taverna az, ahol évekkel ezelőtt, egy hajószállítás alkalmával, Ákos barátom lánya, születésnapja apropóján, egy igen vastag számlával szembesült, a ráadásul nem is annyira jó, kecskesültes, homáros vacsora után. Hát így találkozik a múlt és a jelen a mi életünkben Skyroson.

Most szakad az eső, fúj a szél, Starcatcher imbolyog pányváin, mi fázunk, alszunk, eszünk, és várjuk az időjárás jobbra fordulását, ami elvileg pénteken esedékes.