A tengeren, augusztus 17.este

Akkor folytatódjon az elmúlt hetek, napok eseményeinek krónikája.

Az előző bejegyzést ott hagytam abba, hogy visszaparkoltam a kikötőbe, kezeltem a fülemet ( ebben a dologban a fő baj, hogy nem tudom a fejem a vízbe tenni, és a tengerben úszkálni úgy igazi), amúgy meg nem igazán csináltam semmit. Szombat reggel viszont arra ébredtem, hogy kiesett a tömés egyik fogamból. Mivel hét vége volt, hétfőn viszont Mária Mennybemenetele, vagyis ismét minden zárva, a helyi SZTK-ban pedig az illetékes orvos szabadságon, végül kedden sikerült megoldani egy magán rendelésen.

A maga módján ez is kalandos volt, a rendelő muzeális, éppen egy idős nénit kezelt a doktornő, akit elkísért 50 év körüli lánya és 30-as fiú unokája, a rendelő ajtaja tárva-nyitva, szóval kellően mediterrános volt a hangulat. Pár perc után sorra kerültem, a doktornő angolul nem beszélt, de egész jól megértettük egymást, a csap alatt „fertőtlenítette” a szerszámait, de gyorsan és szakszerűen visszatömte a problémás fogat, sőt talált egy másikat is, egy füst alatt azt is elintézte.

Magyar csapat

Fentiekkel kicsit előre szaladtam, mert közben volt más esemény is. Még péntek délután befutott egy magyar hajó, aminek kapitányával még áprilisban ismerkedtem meg. Szintén Vonitsában, még hozzá egy cseh tulajdonostól vette meg a kívülről szép és nagy, belül tágas, amerikai gyártmányú 46 lábas hajót, de szegénynek legalább annyi, vagy éppen több műszaki problémája van folyamatosan, mint nekem.

A kezdetekben nem volt szimpatikus a srác ( nevezzük Z-nek ), de végül is ő is csak egy nagy gyerek, aki azt álmodta meg, hogy utasok vitorláztatásából próbál megélni. Nem tudom, hogy fog működni, mert most is folyamatosan szereltünk, miközben vendégei is voltak. Megfűzött, hogy menjek át velük Lefkasba, gondoltam másnap reggel visszabuszozok, de annyit buheráltuk a hajót, hogy az összes buszt lekéstem, végül hétfőn korán reggel kerültem vissza Vonitsába. „Tartalmas” két nap volt.

Caroussel – édesvízi kirándulás

Úgy látszik, korábban a boci, most viszont az autó segít a kapcsolatteremtésben. Még pénteken, a mellettem parkoló elegáns és nagyon jó karban lévő Caroussel nevű kétárbocos angol tulajdonosa ( Andrew) érdeklődött, hogy hol a benzinkút. Két hatalmas kannával akart nekiindulni, pedig csak a dingi külmotorjába kellett neki benzin, de az viszont 10 lóerős ( jellemző, hogy annak idején szegény King-Kong-nak csak 8 lovas motorja volt a maga 6 tonnájához. Itt kicsit mások a dimenziók).

Elvittem kocsival, amiért nagyon hálás volt ( főleg a felesége, Stephanie, hogy nem kellett a cipekedésben részt vennie). Meghívtak egy italra, sokat beszélgettünk, nagyon szimpatikus, nyitott, jó kedélyű emberek, mintha nem is angolok lennének. Igaz, már évek óta a déli vizeken élnek, sok időt töltöttek a Karibikon is, kétszer keltek át az óceánon, szóval egy vagány páros.

A lényeg az, hogy hétfőn meghívtak egy kirándulásra két másik házaspárral együtt. A cél a Vonitsától kb 10 mérföldre, az Ambraikos öböl északi oldalába torkolló Arathos (vagy Arta) folyó volt. Átmotoroztunk Caroussel-el, majd két dingibe szállva, több órás, a deltán végig kicsit időnként unalmas pöfögés után – igaz, rengeteg madarat, teknőst láttunk közben - megérkeztünk a hegyekből lezúduló, rohanó, kristálytiszta édesvízbe. Egy zátonyon kikötöttünk, és mindenki, mint a gyerekek, úgy vetette magát a folyóba, úszkáltunk, sodortattuk magunkat az árral.

Visszafelé pedig Stephanie komplett vacsorát tálalt, megfelelő borok kíséretében. Jó kis nap volt, jó társaságban.

Így tehát utolértem magam a beszámolókkal, ezt a bejegyzést pedig már a Fanari öbölben horgonyozva, úton Korfu felé írtam. Valószínűleg egy darabig újra nem jelentkezem, hacsak 21-én érkező ifjú vendégeim közül valaki nem kap kedvet az íráshoz.