Egy blogbejegyzést valószínűleg nem az időjárás jelentés tesz izgalmassá, de a hajós ember életét meglehetősen befolyásolja. Elmúlt az előző napok (sőt, hetek) instabil időjárása, legalábbis itt Vonitsában süt a nap, gyenge szellő lengedez, nappal meleg van, de este már hűvös, hajnalban szinte hideg és párás. Ezért az élet is csak 9-10 órakor kezdődik, részemről hétfőn a piac felkeresésével, hogy zöldség és gyümölcs-készleteimet megújítsam. Utána elmentem a helyi szabómesterhez, aki levágta és beszegte szakadt vászongatyám szárát, így még a hátra lévő pár hétben szolgálati sortként tud funkcionálni. A helyiek már sokszor emlegetett kedvességét vagy gyerekességét mutatja, hogy amikor megkértem, lefotózhatom-e, egyből pózba vágta magát, nyakába kanyarította a centit és maga elé kapta a szenes vasalót.
Aznap újra találkoztam a már korábban említett nagyon szimpatikus cseh családdal is (ja, a szezon vége felé mindenki visszaszivárog a bázisra, más ismerősöket is láttam). Őszintén megörültem nekik, az első pillanattól tetszett, ahogy nagyon szerényen és takarékosan, de szemmel láthatóan boldogan éldegélnek a két kislánnyal a hajón. És újabb példa arra, hogy a gyerekeknél nem az anyagiak, a megvásárolható ketyerék számítanak. A nagyobbik kislány egy darab csomagolópapírra lerajzolta a kikötőt és a várat, mert a kalózok a várban rejtették el a kincset és el kellett menni megkeresni. Máris megvolt a család délelőtti programja. Jut eszembe, a nagyobbiknak már nem kellene iskolában lennie? Meg is fogom kérdezni tőlük, persze ez az élet többet ér minden hivatalos iskolánál.
Kihasználva a meleget és a napsütést, csináltam egy nagymosást is, közben a cseh apuka, Petr pedig mosogatott, meg is örökítettük egymást munka közben.
Mivel hétfőn volt a születésnapom, - nem akarom fényezni a 62 évemet, de hozzá tartozik a történethez, mellesleg ezúton is köszönöm a sok jókívánságot! – meghívtam őket estére egy pohár borra, amit örömmel fogadtak. Lelkesen bevásároltam némi falatozni valókat is a bor mellé. A helyzet akkor kezdett kicsit gyanússá válni, amikor megjelent egy másik cseh társaság, akiket nagy ölelkezéssel fogadtak. Este vártam-vártam, de csak nem jöttek, mint kiderült, kihasználva a másik csapat segítségét (autóját), elmentek Igoumenitsába a saját kocsijukért és csak későn este értek vissza. Ez idáig rendben, de szólhattak volna, igaz, a kommunikáció elég keserves velük, mert csak az asszonyka tud kicsit angolul, meg szerintem a hobóságukkal összefüggően kicsit szétszórtak is. Bánatomban egyedül ittam meg a bort, ettem meg a rágcsákat, de még a kislányoknak szánt csokit is. Majd kb. este 11 körül megjelent Petr egy csomag chips-szel, és boldog születésnapot kívánt. Először nagyon kiakadtam magamban, de aztán rájöttem, ők nagyon csórók, valószínűleg nem isznak (vizet is a kikötői vezetékből, nem vásárolnak palackos vizet), viszont érezhették, hogy valami nem oké és a meglévő készleteikből így tudták megoldani, hogy mégis jelezzék barátságukat. És különben is, még sohasem kaptam chips-et születésnapomra!
Update: azóta csak rámolgatok, molyolok, úgy látszik, már nagyon bennem van a mehetnék, mert a vitorlákat is elkezdtem leszerelni, mire a génuát egyedül kivonszoltam a partra, úgy, hogy ne essen a vízbe, bizony beleizzadtam. Megvan az új dátum is a kidaruzásra, jövő szerda, vagyis okt.7-én reggel.
