Kedves naplómat nagyon hanyagoltam az utóbbi napokban, meg az időrend is felborult kicsit. Az előző bejegyzés még korábbi napok eseményeiről szólt. A zakinthoszi havária és az euphemiai javítgatás, pihenés után csak azért is újra visszatértünk Agios Nikolaoszba, ahol Laciék kicsit kiélvezték a kék barlangokat, majd a következő éjszakát (szerda, szeptember 23.) ismét Kefalonián, Poros kikötőjében töltöttük. Ekkor már látszott, hogy Laci vágya, a korinthoszi öbölbe történő behajózás, nem lesz biztonsággal és kényelmesen megvalósítható. Tehát csütörtökön újra északnak vettük az irányt, kellemes déli hátszéllel vitorlázva este ismét átkeltünk a lefkadai csatornán, ahol már „hazai” vizeken hajózva közeledtünk az Ambraikos öbölhöz, hogy az utolsó pár napot Laciék kényelmes nyaralgatással tölthessék. De az időjárás újra közbeszólt, ha nem is viharos, de elég erős szélben és ködben, szakadó, ömlő, vízözön szerű eső kíséretében, nulla látási viszonyok mellett kb. hajnali kettőkor sikerült Vonitsában kikötni. De lehet, hogy így sem volt rossz döntés, mert pénteken és szombaton folyamatosan ömlött az eső, nem éppen jó hangulatban kókadoztunk a hajóban. Azért szombat este egy báránysült vacsorával búcsúztunk, és mint fentebb említettem, vendégeim buszra szálltak Athén felé.

Tehát két mozgalmas hónap után újra egyedül, „második otthonomban”, Vonitsában tartózkodom. Furcsa és egyben kellemes érzés is, itt indult a nagy kaland, és itt is végződik. További terveim már nincsenek, igaz, októberben lesznek még vendégeim, de velük nem Starcatcherrel, hanem egy nagyobb, bérelt hajóval fogunk kalandozni. Addig igyekszem Starcatchert felkészíteni a télre és lehetőleg még előtte kidaruzni is, hogy utána indulhassak haza. Ákos barátom a lakóautóval ismét segítségemre lesz, már itt van a környéken, jelenleg valószínűleg Korfun. Őszintén megvallva, bármennyire imádom Görögországot és a tengerészkedést, most már nagyon várom a hazautazást, hogy találkozzam szeretteimmel, unokámmal, barátaimmal, hosszú volt a megszakítás nélküli hat hónap.

Sajnos izgalmas fotókkal most sem tudok szolgálni, a mellékelt három kép ma délután készült, végre napsütésben, az eső utáni teregetés, szárítkozás látható rajtuk.