Parga után visszatértünk a szigetvilágba és Paxi északi csücskében, Lakkában kötöttünk ki.

Itt két éjszakát is maradtunk, az elsőt horgonyon, második nap reggel viszont az volt a célunk, hogy a néhány mólós helynek az egyikét megcsípjük. Megkérdeztük az ott parkoló hajókat, hogy mikor indulnak és felkészültünk a helycserés támadásra. Persze a technika megint közbeszólt. Amikor fel akartuk szedni a horgonyt, nem mozdult meg a csörlő. Janek és Marci több, mint egy órán keresztül kutatta a probléma forrását, mire kiderült, hogy egy kapcsoló véletlenül elállítódott, így csak egy akksiról kapta az áramot a csörlő. Szerencsére a kinézett helyünk még meg volt mire odaértünk elé. Szépen dobtunk egy horgonyt, rá a sárga bóját és szélcsendben befaroltunk a mólóra. 

Időközben mások is beálltak mellénk, igaz, elég nehezen, de Janek és Marci segített nekik kikötni. Ezután jött a szokásos víz- és áramvételezési procedúra. Az árammal eddig nem volt problémánk, most lett. Nem jött be a hajóra a 220 volt. Eleinte úgy tűnt, hogy csak egy kis wd40-ezés és pár csavar meghúzás segíteni fog. Nem így lett. Egész délután szerelte apa és fia a hajó tatjában lévő összes elérhető vezetéket, csatlakozót, biztosítékot.

Akkor is éppen valami hosszabbítófejet szedtek szét, amikor egyszer csak azt vettük észre, hogy megindul a hajó magától a betonmóló felé. Felkaptuk a fejünket és nem akartunk hinni a szemünknek: egy kisméretű katamaránról valaki éppen csáklyával emelte ki a bójánkat a vízből és ezzel a horgonyunkat is kimozdította a stabil helyéről! Rögtön elkezdtünk ordítani nekik, hogy hagyják abba, de már a hajón ez nem segített, tolta rá a betonra a szél! Szerencsére a szomszédok is rögtön átlátták a szitut és közös erővel tartottak ellen a hajónak a partról, hogy ne törjön össze. Mi addig összeszedtük és egy kupacba hánytuk a rengeteg szerelvényt, szerszámot, huzalt, aztán Janek beindította a motort, elengedtük a köteleket a partról, felszedtük a láncot és a horgonyt, majd megpróbáltunk újra beállni az eredeti helyünkre. Ez nem volt olyan egyszerű, mint reggel, mert időközben feltámadt a szél! Szerencsére egy-két ügyes manőverrel és a szomszédok aktív bevonásával megúsztuk a dolgot és stabilabban álltunk másodjára, mint amikor először horgonyoztunk.

Mindenki ki volt akadva arra a fiatal, katamarános társaságra, akik egyébként sűrű bocsánatkérés közepette eloldalogtak, mint mondták, mooring-bójának nézték a mi horgonybójánkat és azt hitték, hogy egy jó parkolóhelyet találtak és rá akarták kötni magukat. Most is kiderült, hogy érdemes másoknak segíteni, mert akiknek délelőtt mi adtunk segítő jobbot, azok délután elsőként ugrottak visszaadni a szívességet. A napközbeni izgalmak után estefelé még kirándultunk kicsit a környező sziklákra és gyönyörködtünk a naplemente fényeiben egy eldugott, vad öböl partján.