Amikor végre műszakilag minden helyrejött, folytattuk utunkat délnek, és Ayos Nikolaos felé vettük az irányt.

Ez a pici horgonyzóhely pár tavernával már Zakinthos északi csücskében van, gyakorlatilag csak abból él, hogy közel van az ún. Kék Barlang. Mi is ezért jöttünk erre, be is csónakáztunk a tenger vájta üregekbe. Annyira tiszta volt a víz, hogy le lehetett látni 5-10 méterre a tengerfenékre! Vadregényes volt ahogy a hullámok csapkodták a kőfalakat a barlangokban, mi meg csónakkal becsúsztunk ezekbe a kis kamrákba.

Kikötés után este főztünk magunknak a hajón egy jó kis tonhalas spagettit és megpróbáltunk aludni a víz túloldaláról ordító szirtaki ellenére. Szombaton pedig végre eljutottunk a híres Hajóroncs-öbölbe. Egészen kicsi területen képzeljetek el: körben magas és meredek mészkőfalakat, türkizkék vizet, fehér aprókavicsos parti fövenyt és az egésznek a közepén egy iszonyú rozsdás hajóroncsot. Nem véletlenül ez az egyik legfelkapottabb látványosság egész Görögországban! Ennek meg van az a következménye, hogy az élvezhetetlenség határát súrolja az az embertömeg, amit a nyerészkedő turistahajók szállítanak az öbölbe. Nem túlzok, hogy fél órát se tölthetnek a helyszínen az emberek, máris terelik őket vissza a fedélzetre. Jobban jártak azok, akik kis motorcsónakot bérelve jutottak el a roncshoz vagy azok, akik saját hajóval érkeztek. ;) Mi kényelmesen pancsoltunk a tömegtől távol, megvizsgáltuk közelről a roncsot és beeveztünk egy barlangba is, ami az öböl szélén volt. Érdemes volt idáig eljönni! Még aznap vissza is indultunk északra, hogy Eufemiában vizet és dízelt vegyünk majd folytassuk Kefalónia felfedezését.