Szó volt már a falu vége után található kis szigetről, amire a "nem kilenclukú" híd vezet, és illatos pinea erdő borítja, meg természetesen van rajta egy kis templom, és mögötte egy nagyon békés horgonyzóhely.

Gyalog már jártam ott, gondoltam most a vízről is megközelítem és megpróbálok használható képeket készíteni. El is indultam egyik délután, okos módon, hajós létemre megfeledkezve a délutáni, menetrendszerű szélerősödésről.

Odafele nem is volt gond, de visszafele nem hogy evezve, de még motorozva is alig tudtam a szigetecske csúcsát megkerülni. Persze nem volt az olyan óriási szél, de a rövid, meredek hullámok már kezdtek tarajosodni, és a csónak sem egy óceánjáró a maga két méteres hosszával és húsz kilós súlyával, ráadásul ha az ember hátul ül egyedül a motor mellett, az egész kiemelkedik a vízből, és még jobban hajigálják a hullámok és a szél. De a történet poénja nem ez. A fényképezőgépben nem volt benne a memória-kártya, vagyis hiába küzdöttem az elemekkel! Így aztán másnap délelőtt megismételtem csendes időben, és remélem a képek is elfogadhatóak lettek.