Június 10-én délután kötöttünk ki az olasz csizma orrában, Tropeában. A vízről már lehetett sejteni, hogy egy nem mindennapi helyet fogunk felfedezni.

A városkát ugyanis kb. 3-4 emelet magas sziklaszirtbe vájták, építették, ezért a tengerről nézve bevehetetlen magaslatnak tűnik. Némi tötymörgés után megindultunk városnézőbe, pontosabban azokat a lépcsőket szerettük volna megtalálni, ami a lenti világot, pl. a kikötőnket, összekötik a fenti városmaggal. Szerencsénkre nem kellett sokat menni, messziről kiszúrtuk a 200 fokos lépcsősort. Jól megizzadtunk mire felértünk, de megérte a fáradtság.

A szűk, macskaköves utcácskák, az egymás hegyén-hátán lévő pici éttermek, a fenséges romhalmaz palazzo-k mind hozzáadtak a mediterrán életérzéshez. Mi is keringtünk az apró tereken és kinéztünk minden irányba a „kaptárból”. Szédítő mélység volt alattunk, a panoráma pedig nem csak a tengerre volt gyönyörű, de a város lábánál elterülő fehér homokos strandra is. Állítólag ez Európa egyik legszebb strandja. El is terveztük, hogy másnap mi is teszteljük a partot!

Miután kigyönyörködtük magunkat és le is ment a Nap, elkezdtünk vacsorázó helyet keresni. Végül egy kövérkés, csak olaszul tudó Mamma invitálására egy kisvendéglőbe tértünk be, ahol a család férfitagjai által fogott tintahalból, polipból, rákocskából álló vegyes, hirtelen sült tálat és kardhalat kértünk. Minden nagyon friss volt és isteni! Utána valami édeset akartunk enni, ezért betértünk egy fagyizóba, ahol a klasszikus ízek mellett hagymás, olívás, tonhalas és tintahaltintás fagyit is lehetett kérni. Marci ki is próbálta a tonhalas-olívás kombót. Neki nagyon bejött. Én valami klasszikus, geijl édes ízzel akartam zárni a napot, ezért egy hagyományos szicíliai édességet, a cannolit választottam. Ez egy édes tölcsérbe töltött ricottás krém, aminek a két végét mindenféle magvakba, csokireszelékbe mártják. Tömény élvezet, kicsit se diétás. :)

Reggel elsétáltunk a parthoz, amit előző este kinéztünk fentről és nem kellett csalódnunk, kristálytiszta volt a víz, zöldes-kékes hullámokkal, hófehér aprókavicsos fövennyel. Mint a képeslapokon a trópusi szigetek! Pár óra pancsolás után visszahúzódtunk a hajóba és ebéd után nekilódultunk egy újabb éjszakai menetnek, hogy másnap már újra Szicíliában, Taorminában kössünk ki.