Mivel utunkat egy éjszakai menettel tarkítottuk, felváltva voltunk „őrségben”. Ittuk literszám a teát, néztük a parti fényeket és a távoli viharfelhők villámait.

Amikor már elhagytuk a nagyobb városokat és a fényszennyezés kisebb lett, arra lettünk figyelmesek, hogy foszforeszkáló gömbök lebegnek a vízben, közvetlenül a hajó melletti hullámokban. Diónyitól öklömnyi méretig láttunk világító medúzákat sodródni. A derengésük a fekete vízben kísérteties volt, nem is tudtam sokáig bámulni őket, fotózni meg nem engedték magukat, a vaku fényére eltűntek.

Másnap felfedeztük Vulcano szigetét, ahol az alvó tűzhányóhoz bátran felkapaszkodtunk egy szál strandpapucsban. Nézett is ránk furcsán a többi turista. :) De abszolút teljesíthető volt a túra így is, egyedül a napszúrás fenyegetett. Fent a kráternél holdbéli táj tárult elénk, rengeteg sci-fi-t lehetne itt forgatni! A hegy annyira azért élő, hogy sárga, kénes gőzök törnek elő belőle fent és lent is, elszínezve a sziklákat, kisebb köveket is. Ki van ugyan táblázva, hogy ne menjen a gőz közelébe senki, mert mérgezést kaphat, de azért mi is lőttünk pár fotót egészen közelről, amikor a széljárás engedte. Nemcsak a kráter, de a panoráma látványáért is megérte felkaptatni, a környék szigeteit szépen be lehetett látni. Miután kigyönyörködtük magunkat, a hegy lábánál lévő kénes iszapfürdőt is kipróbáltuk, aztán a vulkáni tevékenység miatt langyos tengerben is megmártóztunk. A strand fekete homokkal volt tele.

Ezután újra elindultunk, célba vettük a Strombolit, a Lipari-szigetek legkeletibb tagját. Útközben beleesett egy vödör a tengerbe, amit Marci és apukája a "vízből mentés" módszerével visszaszereztek. Ezt le is fényképeztem :) Láttunk kardhal vadászokat is, akik egy különleges felépítménnyel rendelkező halászhajóról figyelték a lehetséges zsákmányt. Aztán ahogy a Stromboli alá értünk némi vitorlás gyakorlatozás után - amiben én is segítettem - kikötöttünk a pöfékelő vulkánóriás lábánál. Elvileg folyamatosan aktív a vulkán, de sajnos ottlétünkkor füstön kívül mást nem produkált, éjszaka sem láttunk lávafolyást vagy piros derengést a tetején. Mivel a vulkán látványa újra hatalmas tiszteletet ébresztett bennünk a természet ereje iránt, nem kértük számon, hogy hová lett a beígért tűzijáték, helyette beültünk az egyik trattoriába és onnan néztük a sziget és a Strombolicchio közt ringó hajókat. Azért így se volt rossz dolgunk. ;) Megbeszéltük, hogy következő célunk az olasz csizma orra lesz, Tropea, ahol állítólag Európa egyik legszebb strandja található. Hogy tényleg olyan megkapó volt-e a városka, a következő bejegyzésben mesélem el.