Ma 10 napja, hogy első, sikertelen túránkról visszatértünk - erről még nem is számoltam be, de sort fogok keríteni a részletekre is. Most röviden csak annyit, hogy motor problémák miatt nem jutottunk el Olaszországba, Bari-ba, ahonnan V. Laci barátomnak repülőjegye volt Budapestre, a végén Igumenitsa-ból kellett neki átkompozni, mi meg Ákos barátommal visszatértünk a bázisra, aki átszállt a lakóautójába és elváltunk. Azóta dekkolok a parton.
Már kezdtem nagyon elkeseredett lenni, amikor ma délután megjelentek a kikötő munkásfiúi, és átköltöztettek a hajóraktárból a hajótemetőbe, a képeken láthatjátok: körülöttem roncsok. Mögöttem birkalegelő, alattam valószínűleg korábbi csiszolásokból maradt fekete, szénpor vagy kohósalak szerű finom por, amit a cipőmön, papucsomon, lábamon minden igyekezetem ellenére sikerül behordani a hajóra. Keletre a messzeségben mintha az Olimposz havas csúcsa látszana. Elvileg ez azért történt, mert itt lehet csiszolni, porolni, tehát Spyros mester, aki a hajó alját fogja felújítani, talán holnap ténylegesen elkezdi a munkát.
Ezen fellelkesedve, meg azért is, mert elfogyott minden otthonról hozott olvasni valóm, én is dolgozgattam valamennyit. Otthon évek óta nem olvastam ennyi irodalmat, a könyveket Kresalek Gábor barátomnak köszönhetem. Tehát:
1/ egy régiség, Jókai, Politikai divatok - jól szórakoztam rajta
2/ egy Parti Nagy Lajos novelláskötet
3/ Szász Béla memoárja a Rajk perről, azon belül saját „élményei”, nagyon kemény
4/ Péterfi Gergely: Kitömött barbár - izgalmas, hátborzongató, mindenkinek ajánlom
Visszakanyarodva a munkálatokra, megpróbáltam kitakarítani a motor-tér bilgéjét (hajófenék), ehhez több marmonkanna vizet hordtam a kb. 200 méterre lévő kútról, és mosószerrel, ecettel vegyítve öntöttem az olajjal teli hajófenékbe, hogy utána kiszivattyúzzam. Eredmény részleges.
Ennél is durvább a szennyvíztartály, vagyis ami a WC-ből kikerül. Hagyományosan a tengerbe pumpálják, de előző tulaj, hogy nagyon EU-konform legyen, beépített egy tartályt a szalon egyik ülése alá, amit külön szivattyúval lehet üríteni. Így a végén az is a tengerbe kerül, tehát sok értelme nincs, ráadásul szerintem nem túl higiéikus az, hogy egy tartály szennyvízen üldögél az ember. Az egészet ki fogom dobni, ezért azt is átmostam szintén rengeteg a kútról kézben cipelt vízzel. Ezek után újra felmerül a beköszöntőben magamnak feltett kérdés: normális, aki ebbe beleugrik, és még rengeteg pénzt is költ rá? És jelentem, valahol igen! Továbbra is jól érzem magam! És talán két-három hét múlva a hajó is rendben lesz, felújítva és olyan állapotban, ami nekem is tetszik, és akkor tényleg indulhat a lassú, nyugodt vitorlázó élet! Kérem, drukkoljatok!
